A minap országos botrányt kavart, na nem a cigányokról, ügyvédek és bírók tevékenységéről mondott, az indulatok szítására alkalmas kormányfői beszéd, hanem a sokak által fitneszgurunak titulált közszereplőnek a legismertebb közösségi portálon közzétett videójában elhangzott kijelentése, amely szerint, ha a nők a szülés után lefogynának, sokkal kevesebb házasság menne tönkre. Mindezt a jó házasságok titkai között osztotta meg a nagyérdemű közönségével.
   Az ügy oly nagy hullámokat vetett, hogy már azok is késztetve érezték magukat a tiltakozásra, akik szerint az ország korlátlan hatalmú egyszemélyi vezetőjének cigányozós, vagyis rasszista kijelentésében semmi kivetnivaló sincs, ahogy a bírák és ügyvédek lejáratásában sem, ellentétben a nők kövérségét szóvá tevő fitnesz és táplálkozási szakértő szavaival.
   A fitneszoktató magánvéleményével valójában nem is érdemes sokat foglalkozni. Azzal viszont igen, hogy felidézzük: hazánk a világ négy legkövérebb nemzete közé tartozik és felméréstől függően hol európai listavezetők vagyunk a túlsúlyosság terén, hol „csak” dobogósok. Az egyébként ízlés kérdése, hogy tetszik-e valaki önmagának kövéren, lett légyen az illető nő, vagy férfi, és megfelel-e házastársának túlsúlyosan is. Az elhízás okai között ugyanis lehet betegség, mozgásszegény életmód, hanyagság és sok más is.
   Bár a fitneszszakembernek a szülést a kövérséggel összehozó kijelentése nem volt szerencsés, még akkor sem, ha valóban szép számmal vannak, akik az anyaság terheire, a gyerek körüli teendőkre hivatkozva kevésbé figyelnek testalkatukra, elhanyagolják magukat, a tiltakozóknak mégis sokkal inkább arról kellett volna nagy hangon értekezniük, hogy vajon mit tesz az egészségügy a betegségeket is előidéző túlsúly megelőzése, a felvilágosítás érdekében. De megkérdezhetnénk azt is, hogy vajon a mindenféle tudományok ismeretinek tömegével teletömött fejű fiatalok kapnak-e ismereteket az iskolákban az egészséges életvitelre, arra, hogy hogyan is éljenek majd felnőttként, hogyan táplálkozzanak, milyen higiénia szempontok szerint éljenek. Úgy vélem, legfeljebb csak nagyon visszafogottan.
   Szeretünk felháborodni és különösen szeretünk úgy felhördülni, hogy abból azért túlzottan nagy bajunk ne legyen. Nem háborodunk fel a milliárdokat felemésztő gyűlöletkampányokon, azon ha egy embertársunkkal politikai okok miatt elbánnak, ha tisztes falusi kétkezi kisiparosból a szemünk láttára csinál multimilliárdost a hatalom, ha a korrupció csak kis összegek alatt válik bűnné, ha idő előtt kell meghalnunk, mert gyógyításunk helyett távoli országok templomaira, kórházaira, vagy egy gyengélkedő sportág létesítményeire, csapataira és játékosainak milliós fizetésére megy el az adóforintunk.
   Fát lehet vágni a hátunkon, de az asszonyainkat ne bántsa senki!