Egy derék honpolgár általában büszke arra, ha hazája valamilyen nemzetközi összehasonlításban az élen végez. Végül is hazája dicsősége az ő sikere is. Ugyanakkor előfordulhatnak kétes értékű elsőségek is, amelyek kevésbé adnak okot az örömre.
   A napokban tették közzé annak a felmérésnek az eredményeit, amelyben megvizsgálták, hogy az Európai Unió tagállamainak polgárai évente hány napot töltenek átlagosan kórházban. A magyar egészségügy közismerten látványosan romló pályán mozog, így a statisztikákat böngésző joggal gondolhatná, a magyarok kerülik a kórházakat, mint ördög a tömjénfüstöt. Ezzel szemben az Eurostat napokban közzétett felmérése szerint az EU tagállamait nézve, a magyarországi betegek töltötték a legtöbb időt a kórházakban.
   A hivatalos adatokból kiderül, hogy Magyarországon 2017-ben átlagosan 9,8 napig részesült egy beteg kórházi ellátásban. Az adatok szerint Csehország végzett e rangsor második helyén 9,6, míg a harmadik Franciaország lett 9,1 nappal. A kilencnaposok sorát a negyedik helyen Németország zárja.
   A kórházban tartózkodás átlagát 6 napon belül tartani tudó országok a napok száma szerinti csökkenő sorrendben: Liechtenstein, Írország, Svédország, Dánia, Norvégia, az e társaságban kakukktojásnak tűnő Bulgária és Hollandia. Ez utóbbi állam betegei átlagosan mindössze csak 4,5 napot töltenek kórházban. Nyilván nincs elég pénzük az egészségügyre.
   Az ember elkezd elmélkedni a statisztikák láttán, hogy vajon a magyarok kórházi ápolására miért kell ily sok nap? A jóindulatú verzió szerint a magyar gyógyítók oly lelkiismeretesek, hogy addig ki nem engedik intézményükből a pácienst, amíg állapotuk jelzője betegről egészségesre nem vált. De az is meglehet – ez a rosszabb olvasata az ügynek –, hogy oly kevés már a gyógyintézményekben az orvos és ápoló, hogy csak nagy ritkán jutnak egyik, vagy másik beteghez, vagyis több idő szükséges az ellátásukhoz, kezelésükhöz. Van még egy harmadik lehetőség is: az is meglehet, hogy a magyarországi betegek egyszerűen kedvelik a kórházi kosztot, a kiváló körülményeket, kényeztetést és ezért mindent megtesznek, hogy minél tovább odabent maradhassanak.
   Kereshetjük a hosszú kórházi tartózkodások okait a hatályos jogszabályban is, amely szerint minimum három teljes napot kell a betegeknek a kórházban lenniük ahhoz, hogy ellátásukat teljes mértékben finanszírozza az állam. Így aztán az egy nap alatt kivizsgált, kezelt és akár otthonába bocsátható beteget is legalább három napig marasztalják az intézmények, hogy az amúgy is igen szűkös finanszírozási összegekhez hozzájussanak. Ez utóbbira megoldás lehetne, ha például egy focimeccs helyszíni megtekintése kiváltana egy kórházi napot.
   Legalább lenne közönség a kormányzatnak az egészségügynél jóval fontosabb méregdrága stadionokban.