Az egyik nézet szerint a magyarok úgy élnek, hogy minél gyorsabban meghaljanak, egy másik szerint viszont élvezik az életet, a nagy evéseket, ivászatokat, dohányzást, még ha ezekkel igencsak le is rövidítik az életüket. A legfrissebb adatok mutatják, mindkét állításban van igazság.
   A minap elolvastam az Európai Unió legfrissebb országjelentését, amelyből kiderült, hogy a szövetségben a legerősebb dohányosok vagyunk, jóval több alkoholt iszunk az átlagnál és valóban korán halunk meg.
   Miután bonyolult világunkban szinte minden mindennel összefügg mindezekhez hozzájárul, hogy a hazai egészségügyi rendszer durván alulfinanszírozott. Az interneten bárki által elolvasható idei Magyarország Egészségügyi Országprofil indoklása szerint a rossz mutatók oka az egészségtelen életmód és az egészségügyi ellátás korlátozott hatékonysága.
   A kormányt nem lehet hibáztatni azért, hogy sok a dohányos, hiszen ők mindent megtettek ennek visszaszorítására, például létrehozták a Nemzeti Dohánybolt rendszerét. De hiába minden lesötétített kirakat, ajtó, ha a fiatalok soha nem látott mértékben szívják és fújják a füstöt, mintha nem lenne holnap, bár valószínűleg nekik emiatt nem is lesz olyan nagyon igazi az a holnap. Aztán itt van a túlzott mértékű alkoholfogyasztás meg hogy vagy vezetjük a legkövérebb európai nemzetek sorát, vagy „csak” a dobogón állunk, már ha az elbírja túlsúlyos testünket.
   Úgy tűnik államunk bedobta a gyeplőt a lovak közé, ha így akarunk élni, hát éljünk így, ő aztán nem fogja megakadályozni, hogy korán meghaljunk legalább nem kell majd a sok haszontalan kenyérpusztító nyugdíjasnak nyugdíjat fizetni, meg gyógyszert adni, az öregekkel úgyis csak a gond van. Lehet, hogy ennek érdekében is az egészségügyi ellátásra fordított közkiadások jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól, tarolnak is a szív- és érrendszeri betegségek, meg a rák. A hírek szerint a kórházak kétharmadának szeptember végére elfogyott a pénze, az eszközbeszállítók mind reményvesztettebben állnak sorban a milliárdokat kitevő kintlevőségeikért, a kórházi alkalmazottak pedig megint elkezdték egymás között a koldulást, a már-már elfeledett eszköz- és gyógyszercseréket. Vagy éppen karácsonyra kérnek ajándékként többek között WC-ülőket, A4-es papírt meg lázmérőt, tisztítószereket. Őrület!
   Az, hogy évente több tízezer olyan honfitársunk hal meg, aki menthető lenne, iszonyú tragédia, ahogy a várható rövid élettartam is, amely ugyan nőtt az utóbbi években, de elmarad a legtöbb uniós országban élők életkilátásaitól. Összegezve elmondható, hogy valóban önpusztítók vagyunk és ehhez megkapjuk a hathatós kormányzati segítséget is. A gyökeres szemléletváltozás sokat javíthatna a helyzeten, de mint tudjuk ehhez generációk sorának elszántságára van szükség.
   Vajon kitartunk addig?