Állítólag Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia császára magyarországi látogatásakor bármerre járt, ugyanazt a mondatot mondta el: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”.
   Nagyjából így vannak a hazai politikai történésekkel a magyar állampárt szimpatizánsai is, miközben a párt és az ország egyszemélyi vezetőjének tetteivel szemben legalábbis gyanakvással élők sokasága ezzel a véleménnyel nemigen ért egyet. Nehezményezik a túlzott nacionalizmust és az unióellenességet, ahogy a parlamentárisnak feltüntetett egyeduralmat is. Ez utóbbiak jószerével közel azonos véleménye, hogy a jelzett vezető nyílt unióellenessége az ország unióból kivezetését, kilépését készíti elő.
   Az egyik rádióban minap elhangzott beszélgetésben egy politikai elemző egyenesen tényként jelentette ki, hogy a jeles vezető már tulajdonképpen ki is vezette az országot az unióból, hiszen nem vagyunk tagjai a közös pénznek, határvédelemnek, ügyészségnek és országunk szembe megy számtalan elvvel, amelyek a szövetség eszmei alapjait képezik.
   Az Eurostatnak, az Európai Bizottság statisztikákkal foglalkozó főigazgatóságának egy hónappal ezelőtt napvilágot látott felmérése szerint a magyar polgárok 57 százaléka, vagyis a jelentős többség már euróval szeretne fizetni, ahogy az is kiderült, hogy a magyarok zöme kedvezőnek tartja a szervezethez tartozást. Az utóbbiról ellenérzést csak a felmérésre válaszolók 11 százaléka fogalmazott meg, míg a fennmaradóknak mindegy, hogy mi van. Egy valamivel korábbi felmérés szerint – és nem csak nálunk – a polgárok már jobban bíznak az Európai Parlamentben, mint a saját törvényhozásukban.
   Mindezek annak nyomán jutottak eszembe, hogy a minap ünnepeltük a páneurópai piknik 30. évfordulóját, azt az eseményt, amikor is az akkori magyar hatóságok ahelyett, hogy halomra lövették volna a nyugatra menekülni akaró NDK-sokat, egyszerűen csak kinyitották a magyar-osztrák határt és ezzel igen nagy csapást mértek az amúgy is már megroggyant szocialista társadalmi rendre. Az ünnepre hazánkba látogatott a Kelet-Németországból származó német kancellár is, akivel a magyar országvezető – a sorok közötti félreérthetetlen üzengetések mellett – nagy egyetértésben éltette az uniót, mint ez európai béke és szabadság egyetlen útját.
   Könnyű összezavarodni. Az ember, miután akaratlanul is részese a rendre visszatérő, igen sok milliárd adóforintot felemésztő unióellenes kormányzati propagandakampánynak és már-már maga is kezdené elhinni, hogy egy-két átmeneti barátot leszámítva az unió összes vezetője ellenünk van, és ahogy a magyar történelem oly sok vérzivataros évszázadában, ezúttal is bennünket akarnak elveszejteni, akkor egy ünnepi beszédből arról értesül, hogy az unió mégsem ördögtől való csinálmány.
   De azért közös pénz, ügyészség és határvédelem továbbra sem lesz.