Az egykori ügyvéd azért is lehet példa a mai kor embere előtt, mert bár 1870-ben bekövetkezett halála óta nem kevesebb, mint másfél száz év telt el, a megbékélés, a mások elfogadása terén mit sem változtak a dolgaink. A szemlélet megváltoztatásához, a más nyelvet beszélők, másként gondolkodók, élők elfogadásához nem volt elég sok Gozsduhoz hasonló ember tevékenykedése, de még két világháború, milliónyi szenvedés keserves tapasztalata sem.
  Trianon, a holokauszt és még sok, a mindenkori vezetők politikai hibái, bűnei okozta, de az ezekről mit sem tehető ártatlanokat sújtó tragédia aligha feledhető, mégis elgondolkodtató, hogy vajon a sérelmeket hány generáción át kell, vagy érdemes hurcolni? Úgy, mint egyes országokban például a vérbosszú ügyét, amelyben az egymás mély gyűlöletét megörökölt emberek a lepergett évszázadok után már homályosan sem emlékeznek a kiváltó okra és amely ellentét kezdetben talán okos szavakkal, tettekkel elsimítható lett volna.
   Gozsdu Manó követendő példát mutatott megbékéléséből, a másik elfogadásából, de úgy tűnik, tőle sem sokat tanultunk.