Napjaink egyik fő kérdése, hogy vajon az a tojás, amelyet éppen megvettünk a közeli boltban, szupermarketben, vajon szennyezett-e a rovaritokban használt fipronilttal, vagy sem. S bár a szakemberek megnyugtatnak, hogy a mérgezéshez nagyon sok tojást kellene megenni, a gyerekeknek mégsem ajánlják az ilyen tojások fogyasztását.

   Kérdés, hogy vajon teljesen kiszolgáltatottak vagyunk-e és vesszük, amit kapunk, vagy van módunk elkerülni a veszélyt? Nyilvánvalóan a vásárló, ha tojást vesz, leginkább az árát, méretét, frissességét nézi és legkevésbé a héjon lévő pecsétet. Pedig a megoldás ott található.

   A NÉBIH 2012-ben adott ki egy ismeretterjesztő füzetet, amit érdemes fellapozni, naprakész információk pedig a portáljukon található.
   Csak az 50 tojótyúknál kevesebbet tartó tenyésztő nem köteles annak a 10 jegyű kódnak a használatára, amelyből szinte mindent megtudhatunk a tojás származásáról.
   A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szerint a fogyasztóknak tisztában kellene lenniük a tojásokon és azok csomagolásán alkalmazott jelölésekkel, rövidítésekkel.
   A tojásokat „A ”és „B” minőségi osztályokba sorolják, a kereskedelemben azonban csak „A” minőségű termékekkel találkozhatnak a fogyasztók. Az „A” minőségű tojások héján fel kell tüntetni a termelői kódot, valamint a nyilvántartási számot.
   Nézzük a részleteket: a karakterek közül az első (1, 2, 3, vagy 0) azt jelöli, hogy milyen állattartási technológiával állították elő a tojást. Az 1-es szabad, a 2-es alternatív, a 3-as ketreces, míg a 0-ás ökológiai tartást jelez. A másik két karakter (például: HU) az országot jelöli, a következő kettő a megyét, vagy fővárost, a hetedik karakter az állat-egészségügyi kerület sorszámát. A hetedik, például a „T” a tyúktojást jelöli. A nyolcadik és kilencedik karakter az állattartó telep sorszámát a kerületben, míg a „/” jel utáni szám az istállók számát.
   Ahhoz persze, hogy megtudjuk, szennyezett-e a tojás, nem árt rendszeresen figyelni a Nébih.hu oldalon megjelenő napi információkat is.