Máté G. Péter

Inkább a fájdalom

A gondolkodás fárasztó tevékenység, olyannyira, hogy szép számmal akadnak, akik csak módjával próbálkoznak vele. Tapasztalhatjuk ezt egyik-másik beszélgető-, vagy vitapartnerünknél, munkatársunknál, barátunknál, családtagunknál. De ne legyen kétségünk, nekik is sok esetben hasonló véleményük lehet rólunk. Mármint, hogy nekünk is nehezünkre esik e kényes és fontos művelet.
   Olvastam a minap, hogy az emberek sokszor választanák inkább a fájdalmat, mint a túl kemény gondolkodást. Minderről a Live Science című portálon megjelent érdekes tanulmányban írnak, pontosabban arról a kutatásról, amelynek során az abban résztvevők többnyire vonzóbbnak találták eltűrni a fájdalmat, mint egy-egy memóriafeladatot megoldani. A vizsgálat 39 résztvevője közül ugyanis csak egy ember választotta a fájdalom elviselése helyett minden alkalommal a memóriafeladat elvégzését.
   Akit érdekel a kísérlet, bizonyára igen gyorsan megtalálja leírását az interneten, így hát azzal nem foglalkozom, mert nem az a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a 21. század embere, akinek szinte már minden ténykedése gondolkodáson kellene hogy alapuljon, még akkor is, ha mindinkább okos eszközök, gépek veszik körül és segítik a tevékenységét, nem szívesen gondolkodik és ha teheti elkerüli ezt a sok energiát igénylő feladatot.
   Kétségkívül ez így egy igen súlyos általánosítás, és emiatt nem is lehet igaz. Talán. Mert ha figyeljük a híreket, a közéleti történéseket, az agyroggyant terroristák bűncselekményeit, a vallási, politikai fanatikusok csőlátását, az összeesküvés-elméletek gyártóit, a valami elleneseket, a kinyilatkoztatókat, a magukat felsőbbrendűnek tartókat és társaikat, már joggal gondolhatjuk, az általánosító kijelentés azért sokakra ráillik.
   Nyilvánvalóan a fentebb felsoroltak is gondolkodnak, hiszen valahogy csak eljutnak eszméikhez, de a gondolkodásuk által létrejött eredményt, annak minőségét igencsak megkérdőjelezheti a többség. Aztán a gondolkodásról azt is joggal feltételezhetjük, hogy az a megismeréssel, a tanulással folyamatosan fejlődik, ahogy az történik például a mesterséges intelligenciával is, ráadásul az ember e téren sok százezer év előnyre tett szert a masinákkal, programokkal szemben. Így hát az övétől eltérő vélemények, az okfejtések, bizonyítékok figyelmen kívül hagyása igencsak meghatározza egy adott ember gondolkodásának milyenségét.
   Nem mondom, a memóriafeladatok, ahogy általában a gondolkodás, igencsak kikezdhetik az ember türelmét, sőt egy idő után a hosszan tartó fejtörés erős fejfájáshoz is vezethet, meg amúgy is egyre inkább mások mondják meg nekünk, hogy miről mit kell gondolnunk.
   Lehet, hogy tényleg felesleges az a sok agytorna, ha így is úgy is fájni fog.