A régi a mondás szerint fűben, fában orvosság van. A természetes gyógymódok ismét divatosak, de olykor többet ártanak, mint használnak.

   A világ jóléti országaiban az utóbbi négy évtizedben támadt fel az érdeklődés a természetes gyógymódok, többek között a gyógynövényekkel folytatott gyógyítás iránt.
   A fitoterápiáról, vagyis a gyógynövényekről – például a gyógyteákról – gyógynövénykivonatokról az a tévhit él az emberek többségében, hogy szedésükkel, alkalmazásukkal nem árthatnak az egészségüknek. Prdig a gyógynövény is gyógyszer, amelynek nem csak jótékony hatásai lehetnek.
   A fitoterápiának is megvannak a maga szabályai, fontos a dózis nagysága, az, hogy milyen betegségek gyógyítására alkalmas a készítmény, illetve milyen mellékhatásokkal kell számolnia annak, aki gyógynövényt vagy gyógynövény-kivonatot kezd fogyasztani.
   Az orvosok egyre gyakrabban találkoznak azokkal a nemkívánatos, olykor súlyos következményekkel, amelyek annak tulajdoníthatók, hogy a beteg egy gyógynövényt más növényi alapú szerrel, vagy az orvos által előírt, szintetikus gyógyszerekkel együtt, esetleg helyettesítésükre szedett. Ezek olykor akár életveszélyesek is lehetnek.
   Az öngyógyítás kockázataival elsősorban akkor kell számolni, ha a beteg krónikus betegségben szenved, így a gyógynövények használatáról mindenképpen érdemes beszélni a háziorvossal.