Vallási jellege mellett, a tavaszi hangulat, a remek ételek, családi, baráti találkozások és a locsolkodás lehetősége miatt is a húsvét az egyik legkedveltebb ünnepünk.

   Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra, 2011-ben április 24-25-ére esik.

   A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, azok elemeivel, a feltámadással, újjászületéssel. A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavaszi és nyárelejei hónapokat.  
   Az előkészületi idő a nagyböjt, ami Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt nagyobb, kisebb ünnepek követik, majd a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul.
   Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe.
   A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe, míg nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus – amint azt előre megmondta – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.
   A húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók menekülésüket az egyiptomi rabságból.
   Ma már csak az igazán hívő családok tartják vallási ünnepként a húsvétot, vidéken sokfelé annak népi hagyományait követik, de legtöbben mindinkább családi ünnepként kezelik e jeles ünnepkört.