Magyarországon ma rengeteg rádió működik. Ez jó, az viszont már kevésbé, hogy az országos adók jelentős része és a helyi rádiók is nagyrészt zenét játszanak, popot, rockot és társaikat, miközben aki beszédet, elemzéseket, véleményeket, okos tanácsokat, irodalmat, vagyis beszélő rádiót szeretne hallgatni, alig talál ilyent.

   Az állami adók közül a politikai elfogulatlansággal aligha vádolható Kossuth Rádió mellett a Petőfi, Bartók, Dankó rádiók zenét adnak. Ezekhez jönnek beszélő rádiókként a vallási adók és azok a szűk vételkörzetű helyi rádiók, amelyek közérdekű műsorokat is adnak a zene mellett. Ilyen (volt?) a Vörösmarty Rádió.

   Az elmúlt hetekben többször is felreppent a hír, miszerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság január 30-ával lekapcsoltatja a székesfehérvári adót. Ennek indoklását a hatóság hivatalos honlapján találjuk, amely szerint a „Vörösmarty Rádió hét év után lejáró hatósági szerződései ügyében a Médiatanács – tekintettel a szolgáltatók ismételt jogsértéseire, amelyek esetén a médiatörvény kizárja a hosszabbítást – nem újította meg a szolgáltató médiaszolgáltatási jogosultságát”.
   Mint kiderült, a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A kérdés többrétű: vajon a mind szigorúbb előírásoknak minden rádió meg tud-e felelni, mert mintha lenne olyan, a térségben is terjeszkedő rádió, amelyek tulajdonosai a – legalábbis a szemlélőnek úgy tűnik – némiképpen a szabályok felett állnának hálózatuk építésével, illetve meg lehet-e felelni az összes szabálynak úgy, hogy az ne menjen a műsor színvonalának rovására?
   Értesülésünk szerint a rádió munkatársai még nem adták fel, új frekvenciára pályáznak, illetve megkísérlik megkapni a hosszabbítás lehetőségét. Leszögezhetjük, aligha nyerne azzal Székesfehérvár és környékének rádióhallgató közönsége, ha egy, a térség dolgaival is foglalkozó rádiót ilyen-olyan okok miatt lekapcsolnának, és frekvenciáján előbb, vagy utóbb megjelenne egy országos csatornát építő zenei adó.