Évekkel ezelőtt adhattunk először hírt arról, hogy megújul a korábban sokak által ostorozott, de később a Velencei-tó megmentőjének is bizonyuló beton partfal, sok más fontos elemével együtt. A munkálat egyik, ha nem a legfontosabb eleme és mindannyiunk érdeke a tó élővilágának az ott honos fajok megóvása, megőrzése.

   „Velencei-tavi partfal komplex, fenntartható rehabilitációja” címmel szakmai konferenciát tartottak tegnap Agárdon, a VVSI sportszállójában, amelyen a meghívottak szakmai előadásokon ismerhették meg azokat a projektelemeket, amelyek megvalósítása pozitív hatást gyakorol a tó élővilágára.

   A Velencei-tónál a még kiépítetlen partfalú területeken ívóhelyek és halbölcsők kialakítása történik, amely lehetővé teszi az őshonos halállomány természetes szaporodását, ivadéknevelését. A projektelem megvalósításával a halak szaporodásukhoz természetközeli élőhelyeket találnak: a sekély víz és vízpart számos élőlénynek nyújt majd táplálkozó- és szaporodó helyet – áll az eseményről kiadott sajtóközleményben.
   A konferencia egyik előadásában a természetvédelmi területen kialakítandó költőszigetek kapcsán mutatták be a tó rejtett madárvilága és a velencei-tavi madárvilág védelmének fontosságát és annak fokozott figyelembevételét a projektelem kivitelezése során.
   A projektben megvalósuló partfalrekonstrukció keretében a tó arculatához illeszkedő megoldások valósulnak meg. A partvédőművek korszerűsítése során megfelelő minőségű és magasságú védelemmel a hordalékok vízbe mosódása is csökkenthető, az öbölkotrások révén pedig javul a vízminőség, csökken az algásodás mértéke.
   A Széchenyi 2020 program keretében, európai uniós támogatással megvalósuló Velencei-tavi partfal rekonstrukciót a KEHOP-1.3.0 pályázati konstrukció keretében az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság konzorciuma valósítja meg. A beruházás költsége 14.000.000.000 Ft, amelyet az EU és a Magyar Állam által nyújtott, vissza nem térítendő támogatás biztosít. A projektzárás tervezett időpontja: 2021. augusztus 31.