Volt idő Magyarországon, amikor még igazi focit játszottak a labdarúgók és a stadionok hétről hétre megteltek valódi szurkolókkal. Akkoriban nemigen volt ember hazánkban, aki ne hallotta volna, a Csikar nevet.

   Tegnap az egykori klasszis, a megalkuvást soha nem ismerő, Csikar becenevű labdarúgó, Sándor Károly szobrát avatták fel az MTK róla elnevezett agárdi futballakadémiáján. Sándor Csikar egész alakos szobra mostantól a tóparti városban hirdeti, hogy a labdarúgásban is lehet maradandót alkotni.

   A magyar válogatottban, annak legsikeresebb időszakában, 1949 és 1964 között 75 mérkőzésen 27 gólt szerzett úgy, hogy hosszabb ideig Budai László mögött csak a második számú jobbszélsőnek számított. Emiatt kimaradt az 1952-ben, Helsinkiben aranyérmes olimpiai csapatból, s egy évvel később nem játszott az Évszázad mérkőzésén sem, amelyen a magyarok 6-3-ra legyőzték az angolokat Londonban, illetve az 1954-es vb-döntőt is kihagyta. Ugyanakkor szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon.
   Klubcsapata, az MTK színeiben 379 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ezalatt 182-szer volt eredményes. Pályafutása során három bajnoki címet és egy kupagyőzelmet ünnepelhetett, 1964-ben KEK-döntőt játszott, illetve szerepelt az Európa-válogatottban is. Az MTK utánpótlás-akadémiája 2001 óta viseli az ő nevét. Magatartása, pályafutása elismeréseként elnyerte a MOB fair play életműdíját.
   A legendás jobbszélső játéktudását jól jellemzi, hogy beceneve alapján a mai napig Sándor (Csikar)-szögről beszélnek a szurkolók és szakemberek, amikor az alapvonal közeléből, azaz éles szögből leadott lövésből gól születik.
Boros Péter szobrász az egész alakos bronzszoborral kapcsolatban elmondta, hogy egy svéd-magyar válogatott meccsen, Csikar-szögből szerzett gólja előtt, a lövés utáni pillanatban ábrázolta Sándor Károlyt.
   Az egykori népszerű labdarúgó, Sándor Károly nyolcvanöt éves korában, tavaly szeptember 10-én hunyt el.