Elbocsátásokban jók vagyunk
Meglepő, örömteli jellemzést kapott a magyar munkavállalókat védelmező szabályegyüttes. Sajnálatos, hogy mindennek ellenkezőjét érzik a munkájukat veszítő dolgozók. Szerény vigasz, hogy máshol még rosszabb.
Magyarország élen jár a régióban a munkavállalók védelmében, a magyar szabályozás védi leginkább a dolgozókat a jogellenes elbocsátásokkal szemben – derült ki a Deloitte Legal jogi szolgáltató cég 31 országot vizsgáló felméréséből.
Az MTI-hez szerdán eljuttatott tájékoztatás szerint a kutatás során azt vizsgálták, mekkora kiadásokkal jár a munkáltatóknak egy alkalmazott elbocsátása és milyen feltételekhez kötött a munkaviszony megszüntetése.
A felmérésből kiderült, hogy Nyugat-Európában nagyobb költségekkel járnak az elbocsátások, mint Kelet-Európában. Magyarországot azonban az indoklás nélküli – a magyar szabályok értelmében jogellenes – elbocsátással járó lehetséges maximális költségek vonatkozásában csak Írország, Svédország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Franciaország előzi meg.
Szarvas Júlia, a Deloitte Legal hálózatának ügyvédje a közleményben kifejtette: a magyar alkalmazottak felmondási ideje attól függően, hogy mennyi ideig tartott a munkaviszonyuk, minimum 30, maximum 90 nap. A végkielégítés mértéke ugyancsak a megszűnő munkaviszony hosszának függvényében, a dolgozó távolléti díjának akár hatszorosa is lehet.
A közlemény szerint a 31 vizsgált ország mindegyikéről elmondható, hogy elsődlegesen a szolgálati idő határozza meg az elbocsátás költségét. A költségeket jelentősen növelheti a jogellenes elbocsátás esetén fizetendő kártérítés, amely indoklás nélküli elbocsátás esetén merül fel. Az ilyen esetekben a költségtényező átlagosan legalább kétszer akkora, mint az indoklással történő elbocsátás esetében – olvasható a tájékoztatásban. Írországban ez az arány tízszeres is lehet, míg például Csehországban, Görögországban vagy Portugáliában az indoklás nélküli felmondás nem jár jelentősebb költségvonzattal a munkáltatók számára.







