Tavaly szeptember vége felé avatták fel Hermann Ottó, az utolsó magyar polihisztornak mondott természettudósnak a szobrát, halálának 100. évfordulója alkalmából az akkortájt megépült agárdi, tóparti kerékpárút és sétány mellett.

   Most újabb szobor került az út mellé. Születésének 150. évfordulója alkalmából szobrot állítottak Chernel István ornitológusnak Agárdon, Kontur András szobrászművész alkotását vasárnap avatták fel . 

   A Velencei-tó mellett Chernek István nevét viseli az 1959-ben avatott madárvárta, melynek falán emléktábla emlékezik velencei-tavi tevékenységére. Emléktáblája áll az agárdi strand bejáratánál is és a városrészben utcát és iskolát is elneveztek róla.
   Chernel Istvánt soproni középiskolai természetrajz tanára, Fászl István tanította meg a madarak preparálására. Madártani megfigyeléseit 12 éves korától naplójában rögzítette. Első szakcikke a Vadász Lapban jelent meg 1882-ben.
   Szülei közigazgatási pályára szánták, ezért négy évig jogot hallgatott a pozsonyi, majd a budapesti egyetemen, de már eközben tanulmányozta a madártan irodalmát. Egyetemi hallgatóként bejárta a Velencei-tó környékét, ellátogatott a Hanságba és a Kis-Kárpátokba, és e helyeken madártani megfigyeléseket is végzett. 1887-ben Erdélyben ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Herman Ottóval, a polihisztor természettudóssal.
   1890-től vett részt a Herman Ottó által szervezett madárvonulási megfigyelésekben. Még ez évben az 1891-es budapesti II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszust előkészítő bizottság tagjává, titkárává választották. Létrehozta a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi osztályát, és ő lett az osztály első őre, 1908-tól 1912-ig. Ez alatt alakította ki az intézmény Vas megye madárvilágát bemutató preparátumgyűjteményét. Mintegy 2000 preparátumból álló gyomortartalom-gyűjteményét az Magyar Ornithologiai Központnak adományozta. 1916-ban, Herman Ottó halála után ő lett a központ vezetője.
   A lápokban, mocsarakban szerzett betegségek legyengítették egészségét. Egy fűtetlen vasúti kocsiban megfázott, és az ennek szövődményeként fellépő spanyolnáthában mindössze 57 évesen, 1922. február 21-én, Kőszegen elhunyt.
   A madártan kiváló tudósa állandóan járta az országot, és naplót, jegyzeteket írt madártani megfigyeléseiről. 1891 nyarán Norvégiába utazott, ahol feleségével Tromsø és környékének madárvilágát tanulmányozták. Magyarországon a legszívesebben a Velencei-tónál dolgozott, ahol a Velencén élő Meszlényi család látta vendégül.
   Az Országos Állatvédő Egyesület alelnökeként 1902-ben megalakította annak kőszegi fiókegyesületét, aminek fő feladata a gyakorlati madárvédelem (fészekodúk készítése, kihelyezése, a madarak téli etetése stb.) volt. Ő honosította meg hazánkban a madárodúkat és madáretetőket, amelyiket először a háza körüli parkban helyezett el. 1902-ben az amerikai „Day Birds” mintájára megszervezte Kőszegen a madarak és fák napját.
Chernel István sírja a kőszegi temetőben van, a hálás utókor által emelt mellszobra mostantól pedig Agádon hirdeti a tudós kivételes személyiségét, munkásságát.