A legutóbbi hírek is az Egyesült Királyság uniós tagságának esetleges megszüntetéséről szóltak, elsősorban a kelet-európai munkavállalók tömeges beáramlása miatt. De a kép nem ilyen egyértelmű, Nagy-Britannia ugyanis igen jól járt a külföldiekkel.

   Az európai uniós társállamokból, köztük a közép- és kelet-európai EU-tagországokból érkezett munkavállalók milliárdokkal többet fizettek be a brit költségvetésbe, mint amennyit a szociális ellátó szolgálatoktól igénybe vettek.

   Mindez abban a szerdán Londonban ismertetett átfogó elemzésben áll, amelyet két egyetemi professzor állított össze a bevándorlás költségvetési hatásairól.
Christian Dustmann és Tommaso Frattini, az egyik neves londoni egyetem, a University College London (UCL) kutatói 51 oldalas tanulmányukban kimutatták, hogy a külföldi EU-munkavállalók 2001 és 2011 között több mint 20 milliárd fonttal (csaknem 8 ezer milliárd forinttal) járultak hozzá a brit közfinanszírozási rendszer bevételeihez.
   Mindemellett olyan mennyiségű és minőségű produktív szaktudást hoztak magukkal, amelynek oktatási költsége összesen 6,8 milliárd fontjába került volna Nagy-Britanniának – áll a Királyi Közgazdasági Társaság (Royal Economic Society) The Economic Journal című folyóiratában megjelent elemzésben.
   A szerzők kimutatták azt is, hogy a vizsgált évtizedben a 15 régebbi EU-tagállamból érkezők 64 százalékkal, a 2004 óta felvett közép- és kelet-európai uniós országokból Nagy-Britanniába települt munkavállalók 12 százalékkal több adót fizettek be a brit költségvetésbe, mint amennyit onnan szociális ellátás formájában igénybe vettek.
   Ráadásul a más EU-országokból betelepülő munkavállalók 43 százalékkal kisebb valószínűséggel folyamodnak állami szociális ellátásért vagy adókedvezményért, mint a brit lakosság, és 7 százalékkal kisebb eséllyel élnek rászorulóknak fenntartott szociális bérlakásokban. A 2000 óta érkezett uniós bevándorlók átlagosan jobban is képzettek: 2011-ben, a vizsgált időszak utolsó évében a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkezők 25 százalékának, a többi uniós társállamból betelepülők 62 százalékának volt egyetemi végzettsége, miközben az egyetemi diplomások aránya a brit lakosságon belül 24 százalék.
   Az EU-bevándorlás mára a brit belpolitika első számú vitatémájává vált, és az uniós társállamokból, főleg a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező munkavállalók nagy száma a legfőbb hivatkozási alapja az unión belüli szabad munkaerőmozgás korlátok közé szorítását szorgalmazó kormányzati megnyilvánulásoknak.