Szombaton Hermann Ottó agárdi szobrával gazdagodott a Velencei-tó környéke, vasárnap Batthyány Lajos és Móga János altábornagy szobrát avatták Sukorón.

    A Nagy Benedek szobrászművész által készített Batthyány-Móga szoboregyüttes a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült el. A Sukoró község megújult főterén megtartott avatáson részt vettek Móga altábornagy leszármazottai is.

   Batthyány Lajos Magyar Királyság első miniszterelnöke volt 1848. március 17-étől, október 2-áig. A fiatalon, mindössze 42 éves korában elhunyt, pontosabban kivégzett gróf 1807. február 10-én született a Magyar Királyságterületén, Pozsonyban. Az aradi tizenhármak egyikeként 1849. október 6-án, Pesten végezték ki. Batthyány Lajos közgazdász, politikus volt, felesége Zichy Antónia grófnő.
   Tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával. Jelentős mértékben az ő szervező munkájának köszönhető, hogy a sebtében régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből egybegyűjtött magyar haderő szeptember 29-én Pákozdnál megállította az országba betört horvát csapatokat.
   Batthyányt az ellene koholt vádak nyomán az Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt Schwarzenberg és a bécsi udvar nyomására kötél általi halálos ítéletre változtatta. Ennek megfelelősen október 6-án a pesti Újépület udvarán kivégezték.
   Móga János 1784-ben született Brockón. A császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúkban. 1809. július 6-án a wagrami csatában súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe. 1842 augusztusában vezérőrnaggyá, 1848 júniusában altábornaggyá léptették elő.
   István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. Kossuth rábeszélésére 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windisch-Grätz egyesült csapataitól a schwechati csatában vereséget szenvedett.
   1848. november 1-jén lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása után letartóztatták, Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték. Fogságának kitöltése után Kolozs vármegyében, vejének, gróf Lázár Györgynek szászerkedi birtokán élt haláláig.
   A szoboravatót követően az 1848. szeptember 28-i haditanács 166. évfordulója alkalmából megemlékezést és ökumenikus imát tartottak a sukorói református templomban.