Háttal a szeretett tó, „látótávolságban” az egykori családi nyaraló, dr. Springer Ferenc mellszobra aligha állhatna jobb helyen, Agárdon.

   Ahogy Tóth István, Gárdony város polgármestere mondta, lehet majd még beszélni arról, hogy hasonlít-e a szobor Feri bácsira vagy sem, de az elvnek, miszerint ne Springer szobrot készítsenek, hanem szobrot állítsanak Springer Ferencnek, az alkotás mindenképpen megfelel.

   A szombaton igazán ünnepélyes keretek között leleplezett szobor – Domonkos Béla szobrászművész alkotása – valóban megtestesíti a művész alkotószabadságát. A szoboravatón megjelent családtagok, egykori barátok, munkatársak, tisztelők közül többen érezték úgy, nem Feri bácsi tekint le rájuk.
   Dr. Springer Ferenc kinézetét, lényét, kisugárzását nehéz is lett volna igazán visszaadni. Ahányan ismerték, ahányféle kapcsolatban voltak vele, annyi arcát látták. A szobor ugyanakkor messzemenően eleget tesz a nemes szándéknak: testet öltve emlékeztet egy a tóért, tókörnyékért igencsak sokat tevő emberre.
   Az ünnepségen megjelent közel másfélszáz résztvevő előtt beszédet mondott L. Simon László, a térség országgyűlési képviselője és Gárdony város polgármestere, Tóth István, aki elmondta: a szobor széles körű összefogás eredményeként, magánszemélyek, vállalkozások, valamint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával készült el.
   Dr. Springer Ferenc életútjára és munkásságára Szabó Mátyás, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egykori igazgatója, valamint Marinovich Endre, a Velencei-tavi Vízisport Szövetség elnöke emlékezett.
   A szobor létrejöttért feltétlen dicséret illeti az ötletadó dr. Vágner Elzát, a szervezőket, Gárdony város önkormányzatát és valamennyi adakozót. Egy arra érdemes embert őriztek meg az utókornak.
(Dr. Springer Ferenc életútja elolvasható a Vétó SOKFÉLE rovatában.)