
A hangya a legtöbb embernek vagy tetsző, vagy zavaró rovart, míg az időseknek esetleg egy régmúlt világ önkéntes szövetkezeti rendszerét is jelenti.
Az országban elsőként nyílt meg az Új Hangya Integráció Szövetkezet áruusító helye, Velencén.
A Velence és Pusztaszabolcs közötti gyümölcsösben, mindössze tucatnyi vendég előtt megtartott ünnepség akár jelentős mezőgazdasági eseménnyé is válhat a jövőben.
Az első Hangya szervezet gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére 1898. április 12-én alakult meg Brogyánban, egy Bars megyei szlovák faluban. A XX. század legelején 70 Hangya szövetkezet működött, 1911-ben pedig már az ezrediket avatták Dömsödön. 
Az első világháború előtt számuk elérte a háromezret. A Hangya azért volt vonzó, mert képes volt a nagybani beszerzés és értékesítés összes előnyét biztosítani a szövetkezeti tagok számára. A mozgalomnak a II. világháború előtt 2000 tagszövetkezete, 4000 boltja és 80 termelőüzeme volt:
A korabeli Hangya Szövetkezetet alapító-vezérigazgatóként közel négy évtizedig vezető Almási Balogh Elemér fia, az Amerikában élő Balogh Gyula, az Amerikaiak a Magyarokért Alapítvány elnöke másfél évvel ezelőtt kezdte újjászervezni a szövetkezetet és alapította meg az amerikai alapítványa által támogatott Új Hangya Integrációs Szövetkezetet.
Az ünnepélyes megnyitón az alapító-elnök elmondta, hogy a júniusban létrejött Székesfehérvár és Környéke Szövetkezet árusítóhelye lesz a velencei. Terveik szerint az ország összes megyéjében hasonló szövetkezeteket hívnak életre és számításuk szerint három év alatt kétszáz szövetkezet, megyénként raktárak, hűtőházak és értékesítési pontok állnak majd a szövetkezet rendelkezésére, amelyekkel legalább tízezer munkahelyet is teremtenek.