Lajos néhány napig kómában fekszik. Hűséges neje, Zsuzsa asszony mindig mellette virraszt. Egyik éjjel Lajos végre magához tér, int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
   - Drága Zsuzsa – suttogja erőtlen hangon – te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, az üzletem csődbe ment, meglőttek, elvették a házunkat, és amikor az egészségem kezdett megromlani. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
   - Mit, kedvesem? – kérdi hű felesége.
   - Azt gondolom, hogy rohadtul nem hozol nekem szerencsét!