Elment a kertész a borbélyhoz nyiratkozni. A szolgáltatás
végén a kertész megkérdezte, hogy mivel tartozik. A borbély azt mondta:
   - Ezen a héten a lakosságot szolgálom, tehát nem fogadok el pénzt.
   A kertész megköszönte, elment és másnap reggel küldött a borbélynak egy nagy rózsacsokrot köszönőlevél kíséretében.
   Másnap a pék is elment nyiratkozni. A munka végeztével ő is megkérdezte, hogy mivel tartozik a borbély munkájáért. A felelet ugyanaz volt, mint a kertész esetében. A pék megköszönte és elment.
   Következő nap reggelén a borbély az üzlete ajtaja előtt gyönyörűre megsütött, illatos, ropogós, kalácsot talált, ugyancsak köszönőlevéllel.
   Harmadnap elment egy parlamenti képviselő is nyiratkozni. Az események ugyanúgy játszódtak le, mint az elmúlt két napon a kertésszel és a pékkel.
   Másnap, amikor a borbély ment kinyitni az üzletét, látja, hogy az üzlet előtt 12 parlamenti képviselő várja őt, és mindnyájan ingyen megnyiratkoztak, majd azzal a vélt tudattal, hogy országukban ilyen becsületes mesteremberek is vannak, elégedetten mentek vissza a Parlamentbe, végezni az ország dolgait. Közben azon morfondíroztak, vajon miből él meg a borbély, ha ingyen szolgáltatásokra is képes.
   És akkor rájöttek, hogy emelni kell az adót.