Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős asszonyt. Odalép a tanúhoz és megkérdezi tőle:
   - Takács néni, ismer engem?
   - Persze, hogy ismerlek - válaszolja a nő - gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek. 
   Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudja, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutat és megkérdezi:
   - Takács néni, ismeri a védőügyvédet? 
   - Hát persze. Őt is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni, és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét, méghozzá három nővel, az egyik a te feleséged. Igen, ismerem. 
   A bíró magához hívja az ügyészt meg az ügyvédet, és nagyon halkan így szól hozzájuk:
   - Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem az, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni!