Sokan örülnek egy-egy új, a mindennapi közlekedést segítő és ráadásul szép tereptárgynak, például egy hídnak. A híd a magyar beszédben a köznapi jelentése mellett is bír mögöttes tartalommal, a biztonságos átkelés mellett ellentétes ideológiák összekötését, békétlenek megbékítését is jelenti. Nem is szabad a hidakat elhanyagolni.

   Agárdon már jóval több mint egy évtizede segíti a kerékpáros közlekedést az Agárdot Dinnyéssel összekötő kerékpárúton egy fahíd, amely ékessége is (volt) ennek az útszakasznak. Mára viszont már az enyészet és a balesetveszély vette birtokába a szép alkalmatosságot.

   Az agárdi Nyár utcát a Szúnyog utcával az Agárd-árok felett összekötő fahíd szerkezetének egy részét a korhadás igencsak felfalta, és nincs sokkal jobb helyzetben az ugyancsak fából készült útfelület sem, amely igen szépen muzsikál az átguruló kerékpárok alatt. Ez viszont azt jelzi, hogy a falécek nincsenek jól lerögzítve, vagy éppen, hogy a tartószerkezetük, alapjuk már nem funkcionál megfelelően.
   A faszerkezetek sajátossága, hogy azokat időnként megfelelő, a környezeti igénybevételeknek is ellenálló anyagokkal kezelni kell, a köznyelv szerint át kell lakkozni. Ez a munka sajnos láthatóan a híd elkészülte óta nem történt meg, és szinte hallani lehet a korhadás, az enyészet csámcsogását, ahogy falja a faszerkezetet.
   Ma még menthető a híd, kérdés, hogy ez igaz lesz-e például egy év múlva. Kár lenne érte, nem csak agárdiak lennének szegényebbek nélküle.