A fényképezés az okostelefonos világban, amikor szinte mindenkinek a zsebében, táskájában lapul egy kiváló kamera, nem olyan nagy kaland, mint volt egykor a filmes korszakában. Ennek ellenére művészi fotót a hozzá nem értő fényképező vélhetően csak a véletlennek és a nagy számú képnek köszönhetően készíthet. A művészi látásmódhoz ugyanis művész kell.

   Agárdon az értő közönség egy olyan fiatalember alkotásaival ismerkedhet meg, aki bár egy izgalmas, de a fotózáshoz kevéssé kapcsolódó tudományban szerzett diplomát, majd munkáját összekapcsolta hobbijával, vagyis a fényképezéssel. S ha már gép van a kezében azt is lefotózza, ami nem munka, nem hoz hasznot, egyszerűen csak szép. Faragó László első tárlatának címe: Az én Gárdonyom.

   Faragó László a Vétó kérdésére elmondta, hogy jelenleg vállalati fotózással foglalkozik, kisebb-nagyobb cégek kérik fel portré-, termék-, és rendezvényfotózásra. Tanulmányait a Budapesti Gazdasági Főiskola kereskedelem-marketing szakán, majd a Budapesti Corvinus Egyetem vállalkozásfejlesztés mesterszakán folytatta.
   Adódik a kérdés, hogy két ilyen diploma után miért a fotózást választotta munkájaként, de mint mondta, mindig is az alkotás és a kreatív feladatok vonzották, ez indokolta a részbeni pályamódosítást. Céges fotósként is hasznosítani tudja ismereteit a marketing területén, mert érti, tudja, hogy mit szeretne a megrendelője. A fiatalember születésétől Agárdon él, felsőfokú tanulmányai alatt is Agárdról ingázott a fővárosba.
   Első tárlatára a Gárdonyi Könyvtár és Kulturális Központ felkérésére került sor és miután szereti a lakóhelyét és környékét örömmel tett eleget a felkérésnek. S, hogy mi is fogadja a látogatót, ha elmegy megnézi az Agárdi Közösségi Házba Faragó László november 30-áig látható kiállítását? Nos sok olyan tavi és tókörnyéki szépséget, amelyet olykor természetesnek veszünk, máskor meg érzéketlenül elmegyünk mellettük. Vagyis Faragó László (és sokak) Gárdonyát.