Amikor egy-egy politikus kitalál valamit a maga, vagy pártja népszerűsítésére, hatalma megerősítésére, aligha tudja, hogy milyen folyamatokat indít el. Ilyen az amerikai elnök vámháborúja, amely akár újabb súlyos világgazdasági válsághoz is vezethet, vagy a britek egykori miniszterelnökének népszavazási kezdeményezése, amely a Brexithez vezetett. Ez utóbbi sok más nehézség és kár mellett a nyelvhasználati szokásokat is felboríthatja.

   A brit kilépés az unióból, vagyis a Brexit után még az sem egyértelmű, hogy egyáltalán hivatalos nyelv marad-e az angol az EU-ban. Írországban és Máltán ugyan annak számít, de uniós tagként minden ország egy hivatalos nyelvet nevezhet meg, ők pedig az ír, illetve a máltai nyelvet választották – írta a G7.

   Az Európai Bizottságnak, Parlamentnek és Tanácsnak az az álláspontja, hogy nem kell csinálni semmit, maradhat az angol uniós hivatalos (és munka-) nyelv, mert két tagállamon belül az. A Voxeu.org portálon publikáló három kutató azonban nem ért ezzel egyet. A nyelvhasználatról az  Európai Unió működésének jogalapját képező lisszaboni szerződésben ez szerepel: „Az Unió intézményeinek nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat, az Európai Unió Bíróságának alapokmányában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a Tanács határozza meg egyhangúlag elfogadott rendeletekben”.
   A kutatók szerint Nagy-Britannia kilépése után új döntésre van szükség, és az angol csak akkor maradhat hivatalos, valamint munkanyelv, ha ezt mind a 27 tagállam jóváhagyja. Ennek az esélyét rendkívül kicsinek tartják. A hivatalos nyelv státuszt megmentheti, ha Írország vagy Málta vált, és az angolt nevezi meg az uniós hivatalos nyelveként, de ezt – noha az írek és máltaiak többsége beszél angolul – az ottani közvélemény egy része hazafiatlan lépésnek tarthatja.
   És ez még mindig nem garantálná, hogy munkanyelvként maradhat az angol, annak ellenére, hogy az angolt az EU nagy részén többen használják, mint akár a németet, akár a franciát. A tanulmány szerzőinek kutatása szerint, ha az EU lakosságának nyelvtudását annak minőségétől függetlenül veszik számba, akkor még a brit kilépés után is fej-fej mellett lesz az angol és a német.
   Az EU hivatalaiba minden tagállamból érkeznek munkavállalók, és sokuk számára lenne kellemetlen, ha az angolt nem használhatnák munkanyelvként. Valószínűleg már csak ezért is törekszenek arra az uniós intézmények, hogy ne kelljen szavazni a nyelvhasználatról a brit kilépés után. Ha pedig ez elkerülhetetlen, valószínűleg erősen lobbiznak majd, hogy maradjon a jelenlegi helyzet – olvasható a G7.24.hu cikkében.