Lassan még a nehezebb felfogású embereknél is tudatosulhat, hogy valamit mindannyiunknak tenni kell, ha nem akarunk egy élhetetlen Földön vegetálni. Jelenleg ugyanis rohamléptekben pusztítjuk bolygónk légkörét, természeti értékeit, kincseit, többek között a mérhetetlen mennyiségű műanyag felhasználásával majd szemétbe dobásával.

   Az szupermarketekben kapható hagyományos nejlonszatyrok a nyugati világban egyre nagyobb közellenséggé válnak, sok helyen már ki is tiltották őket az üzletekből. A cél nyilvánvalóan az, hogy a műanyagok visszaszorításával próbálják csökkenteni a plasztikszemét mennyiségét – írta G7.

   A nemes cél mellett azonban felmerül a kérdés, hogy mivel lenne célszerű helyettesíteni a nejlonszatyrot, amelyet sokszor csak egyszer használ a vásárló. Számos többször használatos alternatíva van, általában a papír és a szövetszatyor a leggyakoribb, de a műanyagokon belül is van több olyan, amely kevésbé terheli a környezetet.
   De vajon az, aki környezettudatosan akar élni, hogy igazodjon el a műanyagok, környezetet terhelő másfajta anyagok erdejében? Nos, mint kiderült, nem könnyű ez a feladat, mert a jó döntéshez a szatyrok teljes életciklusát át kellene látni a gyártásuktól kezdve az újrahasznosításukig, vagy lebomlásukig. Dán kutatók elvégezték az életciklus számításokat, hogy tanácsot tudjanak adni a vásárlóiknak.
   A kutatók abból indultak ki, hogy a vevő egy hagyományos, anyagát tekintve polietilén, 22 literes műanyagszatyrot vesz a boltban, hazavisz benne 12 kilogramm élelmiszert, majd a szatyorból szemeteszsákot csinál, és úgy dobja ki. Ezek után megnézték az összes Dániában jelenleg elérhető alternatívát, és 22 literes térfogatra, illetve 12 kilogrammos teherbírásra egészítették ki azok értékeit. Figyelembe vettek mindent, a gyártástól kezdve a szemétégetőig. A dániai viszonyokkal számoltak, amit azért fontos megjegyezni, mert az egyes szatyrok előállítása, illetve a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás módja és költsége országonként eltérő lehet.
   A kérdés az volt, hogy az említett egyszer használatos, illetve szemeteszsákos-kidobós felhasználás helyett hányszor kellene a szatyorral bevásárolni ahhoz, hogy ugyanakkora legyen a környezeti terhelés, mintha nem szoknának le az emberek a nejlonról.
   Mint kiderül, ha a vásárló a polietilénhez hasonló, de annál nagyobb szilárdságú, vastagabb polipropilén szatyrot választ, akkor a szőtt változat esetében 45, a szövés nélküliben 52 ismételt használat alatt érhető el ugyanazt a hatás. Amennyiben olyan anyagból talál szatyrot a vevő, amely újrahasznosított PET palackokból készült, akkor 84-szer kellene elmenni vele a boltba.
   Aki papírszatyrot vagy valamilyen biopolimert használnál, akkor elég 43-szor ugyanazzal a szatyorral vásárolnia, hogy környezettudatos legyen. Ugyanakkor, ha egy olyan szövetzsákba pakol, amely nem organikus, akkor legalább 7100-szor kellene ugyanazt használnia, míg amikor organikus készítésű szövetszatyrot választ, akkor – nem tévedés a szám – legalább húszezerszer kellene vele vásárolni, hogy a nejlonokat teljesen kiváltsa.
   Meglepő, de az organikus szövetzsákok életciklusa a dán tanulmány szerint sokkal jobban terheli a környezetet, mint a nem organikusoké, mert nagyon sokba kerül az előállításuk. Organikusnak nevezik azokat a termékeket, amelyek az egyébként szokásos vegyi anyagok jelentős részének kihagyásával készülnek, a technológia viszont egyelőre rendkívül drága, mert az organikus növényi alapanyagok sokkal kisebb terméshozammal növeszthetők, ezért növekedésükhöz nagyobb területet és sokkal több vizet igényelnek.
   A kutatók arra jutottak, hogy könnyű döntés nincs, de mindenki használjon minden szatyrot a lehető legtöbbször, mielőtt kidobná – olvasható a G7.24.hu összeállításában.