Sokan vélik úgy, hogy egy-két kupica pálinka segíti az emésztést és nélküle még a nap kezdete is elképzelhetetlen lenne.
A rövidital és a sör évtizedekig tartó uralma után ismét hódit a bor. A borivók állítják: jól vannak, mert nagyon egészséges a szőlőlé fogyasztása.
A középkorban még kevésbé foglalkoztak a bor kedvező egészségügyi hatásaival, de az általános higiénés viszonyok is messze a mi igényeink alatt voltak. Pedig már akkor szembetűnő lehetett, hogy a szerzetesek valamilyen oknál fogva jóval tovább, közel kétszer annyi ideig élnek, mint az apácák.
A történészek számára sem volt egyszerű megfejteni a rejtélyt, minden kétséget kizárólag nem is állíthatjuk, de igencsak valószínű: a borivás nyújtotta meg a szerzetesek életét. Akkoriban a férfiak számára természetes volt a mai embernek talán megdöbbentő mennyiségű bor elfogyasztása is, míg a nők – különösen az apácák – nem lehettek ilyen torkosak.
Nem csupán a bor részegítő hatása miatt, de afrodiziákum jellege miatt sem fogyaszthatták, ezért folyadékként kizárólag vizet vettek magukhoz. A víz azonban a mai mércével mérve sokszor elfogadhatatlanul szennyezett lehetett, így egyértelmű, hogy a vízivó apácák jobban ki voltak téve a megbetegedés kockázatának, mint a derék borivó barátok.
A bor antiszeptikus hatása nem az alkoholtartalomból adódik, mint ahogy a bor egyéb kedvező tulajdonsága sem a szesztartalomnak köszönhető. A mangán, a magnézium, a szőlő héjának ballasztanyag-tartalma, a különböző savak, illetve vitaminok miatt a rómaiak és a görögök is gyógyszerként használták. Bár orvosságnak nevezni túlzás, tény, hogy a bor segíti az emésztést, az izom- és szívműködést, de jótékony hatással van az idegrendszerre is. Nem ritka az az orvos, aki betegének vörösbort ajánl akár vérszegénységre, akár az érelmeszesedést megelőzésére.
A kulcsszó természetesen a mértékletesség. Az alkoholizmusba fordult borivás már közel sem támogatja a szervezet élettani folyamatait, a daganatos és májbetegségek kialakulásához, egyeseknél szívizom-károsodáshoz vezethet.