Reneszánszát éli a borivás szokása világszerte, mármint ott, ahol ezt a vallás nem tiltja. Hazánkban is sokféle szülő adja a borhoz szükséges levét és nincs ez másként más hagyományos bortermelő országokban sem. Sokszor felmerül, hogy vajon évszázadokkal, vagy éppen évezredekkel ezelőtt élt elődeink miféle bort ittak. Egy kutatás során Jézus borára derülhetett fény.

   Minden bizonnyal fehérbort ihatott Jézus az utolsó vacsorán, erre a következtetésre jutottak a DNS-kutatások nyomán izraeli tudósok és borászok. Az elmúlt öt évben mintegy 120 helyi fajtát sikerült beazonosítaniuk, közülük az ősi marawi szőlőfajtából rekonstruálták azt a bort, amely Jézus poharában is lehetett – írta a Hvg.hu.

   Izraelben az Ariel Egyetemen Elyashiv Drori önológus (borász) vezeti azt a programot, amelynek során olyan DNS-kutatásokkal foglalkoznak, amelyek segítségével a helyi, ősi szőlőfajtákat azonosítják. Az eddig regisztrált mintegy 120 ősi helyi fajta DNS-e az összes korábban ismert import szőlőétől eltér. Drori szerint ezek közül nagyjából 20 alkalmas is lehet a bortermesztésre. Az izraeli kutatók nem mellesleg azzal is kísérleteznek, hogy az elhalt szőlőmagokat élő szőlő szövetével ötvözzék, s így – mintegy a Jurassic Park filmben látott minta alapján – támasszanak fel régen eltűnt fajtákat.
   Az ősi magvakat változatos helyeken lelik fel. Előfordult már, hogy ősi szamárürülékből nyertek ki szőlőmagmaradványokat. Írásos források is adnak támpontot az ősszőlők után nyomozóknak. Például a Talmud egy időszámításunk szerint 220-ban keletkezett bejegyzése szerint a dzsindali (dzsandali vagy gordali) szőlő „rágva puha, az abból készült bor gyenge”, míg a hamdani (vagy hardali, amit marawinak is hívnak) „rágva kemény, az abból készült bor erős”.
   Most éppen a szakértőknek azon tábora áll nyerésre, akik idáig is azt állították, hogy Jézus valószínűleg fehérbort ihatott. De természetesen ott az ellentábor, amely valószínűbbnek tartja, hogy vöröset – írta a Hvg.hu.