A globális klímaváltozásért, a légkör felmelegedésért a legtöbben a mérhetetlenül túlduzzadt járműközlekedést teszik felelőssé, elfelejtve az ipar, mezőgazdaság, fűtés még erőteljesebb szennyező hatását. De vajon mit eredményezne, ha reggelente az autós többség otthon hagyva kocsiját, buszra, vonatra szállna?

   A környezetszennyezés elleni harc egyik módja a városi autós közlekedés csökkentése lehet. De minden változtatásnak vannak nemkívánatos következményei, főleg, ha olyan sokakat érintő tevékenységről van szó, mint az egyéniről áttérni a közösségi közlekedésre – írta a Le Nouvel Observateur.

   A nagyvárosok lakosai, például a Párizs körzetében lakásuktól egyre messzebb járnak dolgozni. Felmérések szerint a franciák háromnegyed része lakóhelyen kívül talál munkát. 2013-ban a lakás és a munkahely közötti távolság átlag 23 km volt. Párizs közelében ennek 44%-a tömegközlekedési eszközökkel történt.
   Bár a tömegközlekedés arányának növelése ésszerű törekvés, ennek is megvannak az egészségre ható, talán még az egyéni közlekedésnél is súlyosabb hatásai. Ez pedig az állandó stressz.
   A stressz okai sokfélék. Például a metró kocsik és az autóbuszok egyes útvonalakon túlzsúfoltak, nincs rajtuk elég ülőhely, a hosszú utat sokszor állva kell megtenni. A késések, az elromló járművek miatt idegeskednek azok, akiknek pontos időre kell megérkezniük a munkahelyükre. Az utóbbi időben ezek mellett megjelent a nyugati nagyvárosokban a merényletek miatti félelem is.
   Egy tanulmány stressz forrásként jelölte még meg a huzatot, és a levegőtlenséget, a szagokat és az agresszív mesterséges fényt, az utasok egymás közötti, esetenként kifejezetten erőszakos, durva viselkedését, a mobiltelefonon valami hangos beszélgetésektől az állandó lökdösődésekig, helycsinálásokig, amelyek nemegyszer akár tettlegességig is fajulhatnak.
   De nem csak a párizsiak, a budapesti és vidéki nagyvárosok tömegközlekedését igénybe vevők is átélik mindezt, főleg csúcsforgalomban, a különböző hátterű útlezárások miatt kialakult dugókban. Sokan panaszkodnak arra, hogy a napi kétszeri utazásban szinte jobban kimerülnek, mint az egész napi munkában.
   De nincsenek irigylésre méltó helyzetben a britek sem. Egy szigetországi tanulmány például azt írta, hogy a munkába igyekvőket a tömegközlekedésben háromszor akkora stressz éri, mint azokat, akik gyalog mennek. És az idegesség nem kíméli a vezetőket sem, akik ráadásul két tűz között vannak: teljesíteni a menetrendet, miközben az utasok átkai is rájuk szállnak, akár tehetnek róla, akár nem.
   A Nouvelobs szerint a megoldás az alternatív közlekedési eszközökben fejlesztése, a kényelmes, megbízható, elegendő kollektív városi szállító eszközök hálózatának létrehozása lehetne. Alternatíva lehet a kerékpár, ha ehhez biztonságos körülményeket teremtenek, vagy a gyaloglás – olvasható a Gnlszinfolt.blog.hu írásában.