2017-ben döntött a kormány arról, hogy a nagypénteket országosan is munkaszüneti nappá nyilvánítja. A keresztény hívők e napot egyházi ünnepként tartják számon, a más vallásúak, vagy nem hívők pedig örülnek a plusz szabadnapnak.
A nagypéntek, a húsvét előtti péntek, az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a liturgiában a húsvéti szent háromnap második napja, a megváltó szenvedésének és kereszthalálának ünnepe, Ez a nap szigorú böjti nap.
A nagypénteknek a történelem során több elnevezése is volt. Ahogy a Magyar Katolikus Lexikon írja, a zsidó naptárból eredően görögül Paraszkeué, latinul Parasceve, de elnevetzése (volt) a Készületi nap is, vagy A szent és nagy készületi nap. Ebből lett a szláv nyelvekben és a magyar nyelvben a Nagy péntek. Az egyházban latinul a nagypéntek hivatalos neve: Feria sexta in passione et morte Domini, vagyis Az Úr szenvedésének és halálának péntekje. Angol nyelvterületen a Hosszú péntek, vagy Jó péntek elnevezést használják.
Ahogy írtuk, nagypéntek szigorú böjti nap, Jézus halálának napján a hívőknek mellőzniük kell(ene) a húst az asztalukról. Ugyanakkor a szigorú böjtöt ma már csak kevesen tartják be, olyannyira, hogy a Délmagyar.hu szerint ma már sokfelé a vendégősök nem is állítanak össze húshagyó menüt, bár azért erre is akad szép számmal példa.
Az Új.katolikus.hu írása szerint minden krisztushívő köteles a maga módján bűnbánatot tartani. Annak érdekében, hogy mindnyájan egyesüljenek valamilyen közös bűnbánattartásban, bűnbánati napok vannak előírva. Ezeken a krisztushívőknek szükséges különösen is törődni az imádsággal, gyakorolni a vallásosság és a segítő szeretet cselekedeteit, önmegtagadásokat végezni, sajátos kötelezettségeiket hűségesebben teljesíteni és főként megtartani a böjtöt és a hústilalmat.
A krisztushívők számára két szigorú böjti nap van, a hamvazószerda és a nagypénteken. Ezeken a napokon egyszeri étkezés lehetséges, amelyen kívül még kétszer vehetnek a hívők magunkhoz valamit erősítésül, de a hústól mindenképpen tartózkodniuk kell.