Arab legenda szerint valaha egy pásztor az oldalára kötött kecskegyomorban vitte a tejet, de amikor megérkezett, erősen meglepődött.

   A folyékony tej helyett ugyanis valamiféle fehér morzsalékot szórt ki a különös edényből: ez volt az első sajt.
   Pontosan senki sem tudja, hol készült az első sajt a világon, de bizonyíthatóan a legrégibb sajtot olyan egyiptomi edényben találták, amelynek kora 2300 év körüli volt.
   Az Eurostat kimutatása szerint az uniós országok közül a legtöbb tejet, tejből készült ételt Finnországban, Svédországban és Írországban fogyasztják, a legkevesebbet pedig a csehek, magyarok, litvánok isszák és eszik.
   Közismert, hogy a görög, francia, svájci és dán konyha használja leggyakrabban a sajtot, önállóan vagy különböző ételek ízesítésére, díszítésére. Európában a legkevesebb sajtot Magyarországon és Írországban eszik.
   Sokak számára ugyanakkor a sajt a legfőbb fehérjeforrás és a kálciumbevitel legfontosabb formája. Egy gyufásdoboznyi kemény sajt a felnőtt ember fehérjeszükségletének egyötödét jelenti, a tizenévesek napi kalciumigényének pedig egyharmadát.
   Az a kalcium, ami tejtermék formájában kerül szervezetünkbe, sokkal könnyebben beépül a szövetekbe, mint a növényi eredetű tápanyag. A sajtban sok vitamin is van, valamint olyan nélkülözhetetlen nyomelemek, mint a cink vagy a foszfor.
   A sajt előnyeivel szemben gyakran elhangzik, hogy sok benne a só, ami növelheti a vérnyomást. A só a sajt készítésekor alapvető védőanyag a baktériumok ellen. Sokfelé folynak vizsgálatok a kevesebb konyhasót tartalmazó sajtok előállítására, de egyelőre azt hangsúlyozzák, hogy a sajtokban lévő kalcium és kálium a nátrium hátrányait ellensúlyozza.