„A gazdasági növekedés lassan erőre kap az OECD‑térségben, de a globalizációellenes reakciók valósak, a kormányoknak pedig kezelniük szükséges ezeket. A közintézményekbe vetett bizalom szintje alacsony, és erőteljesen megerősödött az a vélekedés, hogy a közpolitikák válogatott érdekcsoportokat részesítenek előnyben.”

   Az idézett mondattal kezdődik az OECD (magyar nyelven is elérhető) tanulmánya, amelyben azt vizsgálták a kutatók, hogy mire költi az állam a rendelkezésére álló pénzt. A közel 300 oldalas elemzés megint csak nem állít ki szép bizonyítványt hazánk vezetőiről. A tényeket a Hvg.hu foglalta össze.

   Ahogy a hírportál írásában olvasható, Magyarországon megmaradt a nyilatkozatok szintjén a bürokrácia csökkentése. A fejlett és feltörekvő országokat tömörítő, és azok gazdaságpolitikai döntéseit értékelő és segítő szervezet tanulmányából kiderül, hogy a válság előtti időszakhoz képest nemhogy csökkent volna a kormányzati költés, de a szervezet azon kevés tagjai közé tartozik hazánk, ahol a GDP-hez viszonyított arány kifejezetten növekedett a 2007 óta. Az arány pedig egyenesen kiugró: amíg átlagosan 3,2 százalékos volt a kormányzati beruházások aránya 2015-ben, nálunk ennek több mint a duplája, 6,7 százalék.
   A közkiadások 17,3 százaléka tartozott 2015-ben az úgynevezett gazdasági funkciók kategóriába, ami a legmagasabb az OECD-országok között (az átlag 9,3 százalékos). Ide tartozik például a közlekedésfejlesztés, de a munkaügy is (a közszolgáltatások vagy a munkanélküliek ellátása viszont nem). Ez kiugró, 4,3 százalékos növekedést jelent 2007-hez képest (az OECD-átlag -0,3 százalék), amely részben az állami nagyberuházások túltengésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy 2007-ben Magyarország már válságban volt.
   Az egészségügyben az OECD-átlag 18,7, miközben nálunk csak 10,6 százalék jut erre. Ennél kevesebbet csak a fejlett Svájcban (6,5), a válság sújtotta Görögországban (8,2), illetve Lettországban (10,3) költenek. 2007 óta ugyan nőtt a költés aránya a büdzsén belül, de a 0,7 százalékos növekedés elmarad az 1,7 százalékos átlagtól.
   A kultúra és a vallás kiadásainak nagyságában dobogósok vagyunk a 4,3 százalékkal, ami majdnem háromszorosa az átlagnak, de sajnálatosan az oktatás nem tartozik ide.
   Az oktatásban a büdzsé 10,6 százalékát kitevő költéssel Magyarország elmarad a 12,6 százalékos OECD-átlagtól, de a középmezőnyben található. A rekorder Izland, Svájc és Izrael (17,4, 17,2 és 17,1). Az oktatásra fordított összegek változásában is igazodunk az átlaghoz: 0,7 százalékkal csökkent 2007 óta.
   Az egészségügyben sem jobb a helyzet. Nálunk az egyik legmagasabb az egyik legelterjedtebb tüdőbetegséggel, a COPD-vel kórházban kezeltek aránya: a százezer lakosra számolt 350 fő több mint másfélszerese az átlagnak. A szívroham, a stroke és a mellrák halálozási aránya is nálunk a legmagasabb – mellesleg nincs még egy olyan ország, ahol mindhárom betegségnél 100 ezer lakosra vetítve meghaladja a harmincat ez a szám. Azt megjegyzi ugyan a tanulmány, hogy az előző évekhez képest javult a helyzet, de azt is, hogy a születéskor várható élettartam még annál is alacsonyabb, mint amit az egészségügyre fordított költségek alapján számolni lehetne.
   Különösen feltűnő az adat annak ismeretében, hogy a kezelésre fordított összegek harmadát nem is az ellátórendszer biztosítja, hanem a betegek zsebből fizetik – ilyen magas arányt megint csak Svájcban és Görögországban regisztráltak. Ez a háztartási kiadások 4 százalékát jelenti – az OECD-átlag 2,4 százalékos volt 2014-ben – olvasható többek között a tanulmányban, amelynek teljes anyaga itt érhető el.