A csokoládé, a mára már hétköznapivá vált finomság, több volt egykor, mint élvezeti cikk. A hatalom eszköze.

   Az édességet majszolva bizonyára csak keveseknek jut estébe a kérdés, vajon hogyan is készül a csoki?

   Alapanyaga a kakaóbab, egy trópusi fafajta termése. A szüret után a kakaószemeket megszárítják, pörkölik, megőrlik, hogy kakaóport kapjanak belőle, majd kipréselik, így nyerik a kakaóvajat. 
   A csokoládé a kakaópor, kakaóvaj, cukor és tejpor keverésével készül. Ha a csoki legalább 70% kakaót tartalmaz, akkor kapjuk a fekete csokit. A tejcsokihoz több tejre van szükség, és ha az édességet csak a kakaóvajból készítik, fehér csoki lesz belőle. Utána jöhet az ízesítés, töltelék, és végül a csomagolás.
   Az 1500-as években a spanyolok titkosan kezelték a fűszeres ital receptjét, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották.
XIII. Lajos francia király felesége vitte át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. 1569-ben V. Pius pápa a csokoládéitalt olyan kellemetlennek találta, hogy a fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének. A forrócsokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában és Angliában nyílt meg az első csokoládét is kínáló vendéglő. Az első angol csokoládégyár 1728-ban, Bristolban épült.
   A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, a csokoládészeletet először 1876-ben a svájci Nestlé fivérek készítettek. Néhány évvel később Rodolphe Lindt a minőség javítása érdekében módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. Ma a világ legfinomabb, minőségi csokoládéját Belgiumban gyártják.
   A csokoládé körülbelül háromszáz ismert vegyületet tartalmaz, többek között serkentőszereket. A kutatások szerint a csokoládé fogyasztása az úgynevezett boldogsághormont szabadítja fel az emberi szervezetben. Közhely, hogy ha szeretethiányunk van, gyakran a csokihoz fordulunk bánatunkban és hajlamosak vagyunk az édességek ész nélküli habzsolására, akárcsak a népszerű rajzfilmfigura, Gombóc Artúr.