Március 8-án ajándékkal kedveskednek a férfiak a lányoknak, asszonyoknak, anyukáknak, nagymamáknak, vagyis a nőknek.

   A nemzetközi nőnap azt a küzdelmet eleveníti fel, amit a nők évszázadokon át azért vívtak, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal, lehetőségekkel élhessenek.

   1857. március 8-án New York utcáin azért tüntettek a textilipari nődolgozók, hogy emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést kapjanak. Az I. Internacionálén, vagyis a Nemzeti Munkásszövetség első kongresszusán a nők hivatásszerű munkavégzéséről fogadtak el határozatot, ami annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van.
   A II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin német szocialista politikus és nőjogi harcos hirdette meg a nők jogát a munkához, az anyák és gyermekek védelmét, valamint a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. Az Egyesült Államokban 1909-ben tartották meg az első nemzeti nőnapot, akkor még február 28-án.
   1910-ben a II. Internacionálé VIII. Kongresszusán határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi jelleggel nemzetközi nőnapot tartanak, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés. Először 1911. március 19-én tartották meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban a nemzetközi nőnapot. A végleges, március 8-i dátum, 1917-ben született, amikor II. Miklós cár lemondása után alakult polgári kormány szavazójogot biztosított a nőknek. Ez a dátum a nőjogi harc fontos állomásának állít emléket.
   Magyarország 1913-ban csatlakozott a nőnapi felhíváshoz, a következő évben pedig már országszerte rendezvényeket szerveztek e napra. A különböző időpontokban tartott nőnap 1948-tól szovjet mintára hazánkban is március 8-ára esik.   
   A nőnap munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával, munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Ebből szelídült mára virágos, bonbonos nőnappá.