Az ember az utóbbi harminc év leghidegebb januárja után minden reményt adó eseménybe belekapaszkodik, hogy végre elhihesse, vége felé közeledik a tél és talán enyhébb napok következnek. Emiatt lesték sokan a csütörtöki híradásokat, hogy vajon kijön-e a medve a barlangjából, és ha igen, meglátja-e az árnyékát?

   Nos, bár rezgett a léc, mert egy nappal később hét ágra sütött a nap, de 2-án bizony egy falatnyi árnyékot sem vetett a medve, mármint a budapesti állatkertben. Vagyis van remény, talán mégiscsak megeszi a kutya a telet, hogy maradjunk az állatoknál.
   A hiedelem eredete szerint, ha Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, vagyis február 2-án a medve téli álmát megszakítva kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát, mert szép, napos idő van, akkor ettől úgy megijed, hogy gyorsan visszabújik a takarója alá és alszik még egy keveset. A derék mackó – állítólag – a napos időből logikai úton arra következtet, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy vége felé tart a tél és hamarosan enyhe lesz az idő.
   Az újságok és tévéstábok szeme láttára a Fővárosi Állat- és Növénykert barnamedvéje ki is ment a szabadba, bár nekünk úgy tűnik, nem is aludt téli álmot. Nos, a Tibor névre hallgató barna maci egy falatnyi árnyékot sem látott, vagyis örömmel közölhetjük: a télnek annyi!
Kérdés persze, hogy a telet erről értesítette-e valaki?