A globálissá vált világ hozadékaként az egykor csak idényeledelnek számított lecsót ma már a legkeményebb télben is el lehet készíteni, hiszen paprika és paradicsom is kapható hozzá. Bár ez utóbbit sok vád éri, hogy megváltozott, nem olyan, mint volt korábban, a héja olyan, mintha bőr lenne, a húsa meg nem ízletes.

   De miért van ez így? – tették fel a kérdést Harry J. Klee vezetésével a Floridai Egyetem kutatói, akik vizsgálódásuk eredményét múlt héten közölték a Science tudományos folyóiratban. Minderről a Divány.hu írt.
   Ahogy a magyar portál és a tudományos újság írásából kiderül, a kutatók vizsgálatuk során csaknem 400 paradicsomfajta genetikai állományát elemezték, a mindig mindenhol kaphatótól a termelői piacok ritkaságaiig. Kiderült, hogy a manapság kapható legtöbb paradicsomból egyszerűen hiányzik az, amitől ez a gyümölcs paradicsomízű lenne.
   S, hogy mitől lesz igazán finom egy paradicsom? Nos cukor adja az édeskés ízt, amelyet savak ellensúlyoznak, és kéttucatnyi sérülékeny aromatikus összetevő egészíti ki az élményt, amit végül paradicsom ízként azonosítunk.
   A paradicsom abban különbözik sok más zöldségtől és gyümölcstől, hogy nincsen egyetlen olyan molekula, amit megszagolva kimondható: ez a paradicsom. Például a banánnál, vagy epernél van ilyen.
   Klee és csapatának kutatásaiból az derült ki, hogy az elmúlt néhány évtizedben a termesztők által kedvelt fajták a szállíthatóság, eltarthatóság érdekében a nagy és kemény, bár cserébe meglehetősen íztelen termények.
   Ez alól csak a magasabb igényt, a jobb módú vevőkört megcélzó kertészetek hagyományos magfajtákból nevelt paradicsomai jelentenek kivételt, amelyek termesztésénél, nevelésénél csak az ízt veszik figyelembe. De ennek ára van, ezek a paradicsomok nem olcsók. Klee szerint a fantasztikus ízéről ismert Campari fajta például csaknem négyszer annyiba kerül, mint az átlagos paradicsom. A legtöbben egyszerűen nem fizetnek annyit érte, viszont amit vesznek, az nem az igazi.
   A kutatók szerint a ma már rendelkezésre álló adatok segítségével a termelők könnyen választhatják azokat a fajtákat, amelyek az ízükkel tűnnek ki, nem a külsejükkel, amivel például csak az Egyesült Államokban egy évente 2 milliárd dolláros piacot hódíthatnak meg.