Aligha akad olyan ember a világon, aki szívesen adózna munkája, megszerzett javai után. Adózni ugyanakkor kell, hiszen az adóbevételekből tudja az állam működtetni mindazokat a rendszereket, amelyek meghatározzák a polgárok életminőségét. Persze az már közel sem mindegy, hogy mekkora az adó.

   Tavaly a magyar állam keményebben adóztatott, mint Norvégia és Luxemburg, és a kelet-közép-európai régióban is mindenkinél magasabb az adóterhelésünk. Ráadásul az utóbbi tíz évben az adócentralizáció növekedése az egyik legnagyobb volt az Európai Unió országai között – írta a Portfolio.hu.

   Ahogy a gazdasági szakportál cikkében olvasható, jövőre érdemi adócsökkentést hajt végre a kormány, és az adatok alapján erre nagy szükség is lehet. Az adóterhelés ugyanis a fejlett országokhoz hasonló mértékű Magyarországon, a régiós versenytársaink közül pedig egyértelműen kiemelkedik. Az Eurostat 2015-ös adatai alapján a magyar állam a megtermelt GDP 39,1%-át vonja el adók formájában, közel annyit, mint az uniós átlagot jelentő németeké (39,8%). Az uniós átlagot egyébként a dán, francia, belga, svéd, olasz és finn adók emelik meg jelentősen. Különösen magas a magyar adóterhelés régiós összevetésben. A centralizációs ráta meghaladja a szlovén és cseh mértéket is, pedig ezek az országok lényegesen fejlettebbek nálunk.
   Az erős adóztatás nem új keletű dolog Magyarországon, évről évre megfogalmazódik, hogy csökkenteni kellene. Ezzel szemben az adócentralizáció (adócentralizáción a gazdaság méretéhez viszonyított adóterhelést értjük) egy, öt és tíz évvel ezelőtt is alacsonyabb volt, mint tavaly. Folyamatos növekedés figyelhető meg, miközben az EU-ban csak néhány, komoly gazdasági kihívásokkal küzdő országban emelkedett nagyobb mértékben a centralizációs ráta.
   A növekvő adóterhelés rávilágít az állami kiadáscsökkentés évtizedes kudarcára, de az okok összetettebbek. Az adóemelés az időszak nagy részében kényszerűség volt, hiszen 2005-2006-ban óriásira duzzadt a költségvetés hiánya, amit be kellett tömni. A magyar gazdaságon még így is nagyot ütött a válság, ami a GDP-t (és az adóalapot) csökkentette, további adóemelést kikényszerítve.
   Ugyanakkor az emelkedő adóterhelés mögött meghúzódnak kedvező folyamatok is. Az egyik ilyen a gazdaság fehéredése. Különösen az áfa-bevételek duzzadása látványos, ami jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az állami költségvetés ma már gyakorlatilag egyensúlyban van. Szintén kedvező tendencia a foglalkoztatottság bővülése, ami úgy növeli az adóbevételeket, hogy fajlagosan nem jelent egy adózó számára nagyobb terhet. A magyar adóterhelésnek amúgy is fájdalmas sajátossága volt, hogy a magas elvonásokat kevés embertől szedte be az állam a rendkívül alacsony munkaerő-piaci aktivitás miatt.
   Az elmúlt években az adóterhelés szerkezete is kedvező irányba változott, hiszen a forgalmi típusú adók uralma erősödött, ami az adóelmélet szerint helyes irány. Feltűnő lehet viszont, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadóból befolyó bevétel régiós összevetésben magasnak mondható, ami rávilágít arra, hogy hiába alacsony az adókulcs, ha azt az első forint megszerzett jövedelem után is fizetni kell, így az átlagos terhelés már magas, különösen az alacsony jövedelműek körében – olvasható a Portfolio.hu írásában.