Vannak országok, ahol mind többen fordulnak a magánrendelések, magánkórházak szolgáltatásai felé, már ha anyagilag megengedhetik ezt maguknak. Jobb, gyorsabb ellátást remélnek, mint amit kaphatnak az állami rendelőkben. Mifelénk több olyan várólistás vizsgálat, gyógymód van, amelyet jószerével alig lehet kivárni.

   Egyre többen panaszolják, hogy ha valakinek nincs sok pénze, esélye sincs megfelelő egészségügyi ellátásra. A statisztikai adatok alapján úgy tűnik, ez a vélekedés nem lehet teljesen alaptalan – írta Azénpénzem.hu.

   A pénzügyekkel foglalkozó portál írásából kiderül, hogy a Tárki nemrégiben megjelent Társadalmi riportjának egyik tanulmánya nemzetközi összehasonlításban vizsgálta meg az egészségi egyenlőtlenségeket. A tanulmány az egészségi állapot és az egészség-egyenlőtlenségek szempontjából egyrészt az Európai színtéren helyezi el Magyarországot, másrészt a Magyarországon belüli, különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket vizsgálja.
   A tanulmány szerint Magyarországon 2010. és 2014. között a teljes népességben javult az egészségügyi ellátás hozzáférésével kapcsolatos mutató, miközben ezt az euróövezet tagállamai nem mondhatják el magukról. Ez azok arányát mutatja, akik arról számoltak be, hogy nem jutottak hozzá valamilyen egészségügyi vizsgálathoz az adott évben, mert például túl messzire kellett volna utazni az igénybevételhez, vagy túl hosszú volt a várólista.
   Magyarországon a népesség magasabb jövedelmű 60 százalékának valóban javult, az alsó 40 százaléknak (a legszegényebb 20 százaléknak pedig jelentősen, közel 30 százalékkal) romlott a vizsgálatokhoz hozzáférése. A teljes népességre vetített javulás tehát a hozzáférés egyenlőtlenségeinek elmélyülése mellett történt meg.
   A minőséget jellemző, átfogó mutató például, hogy mekkora a kórházi betegfelvételek aránya olyan krónikus betegségek esetében, amelyekkel megfelelő színvonalú alapellátás esetén nem lenne szabad kórházba kerülni. Kiderült, ezen a téren is igen rosszul állunk.
   Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés vizsgálatánál nem mellékesek az igénybevétel során jelentkező egyenlőtlenségek sem. Ezen a téren pedig a kutatók szerint kiemelt jelentőségű, hogy mekkora közvetlen, „zsebből” fizetendő anyagi terhet jelent az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás. Az uniós országok közül a legutóbbi mérések szerint a magyar lakosságnál csak a görög háztartások végső fogyasztásában nagyobb a közvetlen egészségügyi kiadások aránya. Az OECD adatbázisa alapján a magyar lakosság végső fogyasztásának 4 százalékát tették ki a közvetlen egészségügyi kiadások 2013-ban, míg az OECD átlaga 2,8 százalék volt.
   Egy korábbi adat szerint százmilliárdokat költ a lakosság saját zsebből az egészségére minden évben, ami több mint az állami egészségügyi kiadások fele. Az így kifizetett összeg harmadát, több mint 200 milliárd forintot számla nélkül költik el az emberek, azaz ekkora összeg megy zsebből zsebbe. A becslések szerint ebből 70 milliárd lehetett a paraszolvencia, 144 milliárd pedig egyéb, a nagyrészt lakásrendelőkben elköltött összeg – olvasható a Tárki tanulmányára hivatkozó Azénpénzem.hu írásban.