Volt író közgazdász, politikus, közlekedési miniszter, és kiérdemelte a „legnagyobb magyar” kitüntető címet is. Tevékenysége nyomán a modern Magyarország egyik megteremtőjeként gondolunk gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi Istvánra, akinek emlékét mostantól egy újabb mellszobor is őrzi Kápolnásnyéken.

   Mind több híresség, hazánk egykori neves polgárának szobra díszíti a nemrég felújított Dabasi-Halász kastély parkját, ahol születésének 225. évfordulója alkalmából felavatták gróf Széchenyi István mellszobrát kedden. A zobrot a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány állíttatta.

   Klebelsberg Kuno, Petőfi Sándor szobra után ezúttal Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotását, gróf Széchenyi István mellszobrát avatták fel a szépen felújított kastély parkjában.
   A Bécsben, 1791. szeptember 21-én született Széchenyi István munkássága elképesztően tartalmas volt. Mindmáig a magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakjának tartjuk és tiszteljük tevékenységét, amelybe a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport területén végrehajtott reformok is beletartoznak. Számos intézmény alapítója és névadója volt, munkásságának nyomát mindmáig magán viseli a magyar táj képe (Lánchíd, Duna, Tisza szabályozása, Pest és Buda egyesítése), valamint a kulturális köz- és sportélet.
   Neki tulajdonítjuk, de a valóságban Surányi Miklós 1936-ban íródott Egyedül vagyunk (Széchenyi István életregénye) című életrajzi témájú irodalmi művéből származik az a közkedvelt idézet, amelyet rendre előcitálnak a késői utódok, és amelyre nincs bizonyíték, hogy Széchenyi valaha is mondott, vagy írt volna hasonlót:
   „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”
   A legnagyobb magyar munkásságának ismeretében akár tőle is származhattak volna e magvas gondolatok. Széchenyi István életének 69. életévében, 1860. április 8-n Döblingben hunyt el.