A magyar politikai nyelvezetben, közbeszédben egy, a mindennapokban nemigen használt kifejezés vette át az uralmat, használja számtalan politikus, miközben akik hallják őket, nemigen értik miről beszélnek.

   „A nihilista szemlélet lopakodva rátelepedett a világ és az Európai Unió intézményeire”. Mindez hazánk vezetőjknek szájából hangzott el a kötsei Polgári Pikniken. Utánajártunk, mi is az a nihilista szemlélet, mi a nihilizmus és ki a nihilista.

   A Wikipedia.org szócikke szerint a nihilizmus egy olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket, és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti.   Az elnevezés a latin nihil (semmi) és az ugyancsak latin ismus (doktrína, mozgás, gyakorlat) szavakból ered.
   Ezek után adott a magyarázat: aki a nihilizmus híve, az a nihilista. A nihilistaként ugyanis az az ember jellemezhető, aki sem a társadalmi értékekben, sem a törvényekben, sem a lét értelmében nem hisz.
   Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének Szabadbölcselet című fogalomtárában például az olvasható, hogy „a nihilizmus a tagadás szellemének uralomra jutása. Bármilyen fennálló tétel, igazság, meggyőződés, szabály, tan tagadása abból a meggyőződésből fakadóan, hogy mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló”. Eredetileg a keresztény hittételek, vallási tanok tagadóit nevezték nihilistának, majd ebből módosulva bizonyos területek igazságainak el nem ismerőit. Röviden fogalmazva a nihilizmus alaptétele, hogy a legfőbb értékek elértéktelenednek.
   A nihil totális tagadásra vonatkozó jelentése a XIX. századtól terjedt el, amely egy életérzés neveként, egyben az európai kultúra végstádiumát is jelöli. A fogalom Nietzsche filozófiájában tett szert központi szerepre. Így hát végül álljon itt a neves gondolkodótól származó idézet: „A nihilizmus normális állapot. Lehet az erő jele: a szellem ereje, annyira fokozódhat, hogy számára az eddigi célok aránytalanul csekélyek. Másrészt a nem elégséges erő jele szintén lehet, mely erő elégtelen ahhoz, hogy produktív módon tűzzön ismét maga elé valamely célt, miértet, hitet.”
   Mindezt segítségként szántuk azoknak, akik ezt a kifejezést átvéve valamilyen cselekedet, vagy valakinek a jellemzésére kívánják használni a jövőben.