Vannak kifejezéseink, hasonlataink, szólásaink, mondásaink, amelyeknek még csak nem is sejtjük az eredetét, miközben rendszeresen használjuk azokat. Ezek egyike a „messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől”.

   Vélhetően nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy a magyar emberek igen nagy többsége e kifejezés hallatán és használatakor a Csongrád megyei Makó városra gondol. Pedig ez tévedés, mert Makó vitézről van szó a szólásban.
   Ahogy a Wikipedia.org szócikke alatt olvasható, III. Béla király Szent László példáját követve, maga is a Szentföldre készült, de 1196 tavaszán bekövetkezett halála meghiúsította terve megvalósítását. Végrendeletében másodszülött fiára, Andrásra hatalmas összeget hagyott, azzal a kikötéssel, hogy ezt a pénzt a Szentföld védelmére irányuló keresztes hadjáratra fordítsa. Fia a fogadalmat csak húszévi halogatás után váltotta be.
   A monda szerint a királynak volt egy Makó nevű keresztes vitéze, aki már nagyon vágyott arra, hogy eljusson a Szentföldre. Makó vezér egy alkalommal alaposan felöntött a garatra, s mély álmából felriadva azt hitte, hogy már Jeruzsálemben van, pedig igazából még csak a dalmáciai Spalatóban lehorgonyzott hajón aludt. Ekkor születhetett a napjainkban is használatos szólás: messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.
   Ahogy a történelemből ismerhetjük, II. András 1217-ben lépett a Szentföldre. Számára a hadjárat sokkal inkább szórakozást jelentett, semmint katonai akciót. Nagylábon élt, szórta a pénzt adományokra, ereklyéket vásárolt, s miután kiürült a tarsolya, áruba bocsátotta Gizella királyné koronáját, amelyet a veszprémi püspökségtől kért kölcsön. A történetírás szerint három kisebb fegyveres összecsapást követően körüljárva a Genezáreti-tavat III. Honoriusz pápa legnagyobb felháborodására elhagyta a bibliai tájakat – derül ki a Wikipedia.org szócikkéből.