Amikor az ember lát egy csodálatos szobrot, festményt, élvezettel olvas egy-egy regényt, fel sem merül gondolatában, hogy milyen körülmények között született a remekmű és mi lett volna, ha a művész másként él. Szerelmi csalódásnak köszönhetjük az Egri csillagokat is.

   Százötvenhárom éve, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Géza író, az Egri csillagok szerzője. Magát „kövek alatt nőtt fűnek” mondta, világnézetében keveredett a misztikus vallásosság az ateizmussal, a racionalizmus az irracionalizmussal – írta a Múlt-kor.hu.

   A neves író, akinek műveit az egymást követő generációk ugyanolyan élvezettel olvassák, Ziegler Géza néven Agárdon született. Már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt, az 1880-as években Győrött és Szegeden volt újságíró, nevét mivel Gárdonyban anyakönyvezték, ekkor magyarosította Gárdonyira.
   Neve Göre Gábor leveleivel vált ismertté, barátai és írótársai ezért szólították őt élete végéig Görének. A paraszti életről szóló rövid, egyedi nyelvi humorú történeteket szerzőjük később szégyellte, sőt megtagadta, noha az ellenállhatatlanul mulatságos írások paródiaként és szatíraként egyaránt kiválóak.
Az író 1897-ben hirtelen elhatározásból Egerbe költözött, és a teljes elzárkózásra rendezkedett be. A rejtőzködést magánéleti dráma is indokolta: 1885-ben kötött, eleve boldogtalan házassága felbomlott és szívbetegség is gyötörte. Az elvonulás változást hozott írói munkásságában. Alapos történelmi tanulmányok és kutatómunka után nagyregények írásába kezdett.
A Pesti Hírlap 1899 karácsonyán kezdte közölni leghíresebb történelmi tárgyú regényét, az Egri csillagokat, amely 1901-ben könyv alakban is megjelent. Az Egri csillagok mindmáig az egyik legolvasottabb magyar regény, amelyből Várkonyi Zoltán készített látványos filmet Szász Endre díszletterveivel és parádés szereposztással. A regényt számos idegen nyelvre lefordították már az angoltól az eszperantón át a kínaiig, 2013-ban törökül is megjelent – olvasható többek között a Múlt-kor.hu összeállításában.