A múlt század nyolcvanas éveiben egy-egy meleg hévégén szinte lehetetlen volt közlekedni a tóparti utakon a sok Trabant, Wartburg, Skoda és Moszkvics minden talpalatnyi helyet elfoglalt, ahogy a fürdőzők tömege a fizetős és szabadstrandokon. Akadt olyan hétvége, amikor közel kétszázezer ember keresett felüdülést a tóban.

   A velencei EFOTT-ra érkező fiatalok sokasága bizonyára nem is gondol arra, hogy a Velencei-tó közel sem volt mindig ilyen népszerű, sőt lakossága nem is egy alkalommal szinte kihalt. Fürdőhellyé pedig csak a 20. század első felében vált. Minderről a Termálfürdő.hu készített egy érdekes összeállítást.
   Velencei-tavat, amely hazánk második legnagyobb természetes, Európa egyik legmelegebb, édesvizű tava, először 1783 körül, II. József császár által elrendelt katonai térképezés kapcsán mérték fel. Ezen a térképen jól látszik, hogy Gárdony akkor még közvetlen a vízpart szélén feküdt. (Itt jegyezzük meg, hogy a település olyannyira a tó közelében van, hogy a vízszabályozás előtt a tó nemegyszer el is öntötte Gárdony és Agárd part menti részeit.)
   Az első adatok Mária Terézia korából származnak, ekkor a tó területe 5600 kataszteri hold, azaz nagyjából 33 km2 volt. A Velencei-tó az aszályos évek hatására 1865-66-ban teljesen kiszáradt. Később a csapadékos időjárásnak köszönhetően felöltődött, de a 19. század közepéig13 alkalommal száradt ki újra. A 20. század utolsó évtizedében például komoly vízpótlás segítette ki a tavat állapotának romlásából.
   Az első természettudományos felmérést és értékelést Kitaibel Pál híres botanikus, tudós, egyetemi tanár végezte, a 18-19.században. Ő figyelt fel a táj szépségére, amikor végiggyalogolta a tó környékét. A legszebb magyar kilátóhelyek között megemlíti a Nadapi hegytető szép kilátóhelyét is. Fejér vármegye 1930-as értekezletén a tó egész déli partján fürdőélet megteremtését tűzte ki célul. 1934-ben alakult meg az Agárdi Fürdő Egyesület is.
   A velencei-tavi táj, mint üdülőterület az 1930-as években indult fejlődésnek. A 20. század közepére iszaposodásnak indult tó megmentése érdekében végzett, a táj és a természet értékeit megőrző, átfogó és tervszerű szabályozási munkálatok az 1960-as évektől kezdődtek. Ennek során elsődleges cél a tó elöregedési folyamatának megállítása volt, ami főként az idegenforgalom érdekeit szolgálta, de elősegítette az élővilág eredeti állapotának fennmaradását is. Az ideális vízszint biztosítására ekkoriban épült a zámolyi és pátkai víztározó is.
   A Velencei-tó vizének hőmérséklete 1-2 fokkal melegebb a Balatonnál. De nemcsak azért, mert sekélyebb, hanem azért is, mert a Velencei-hegység gyorsan felmelegedő gránittömbje szinte sugározza a napsugaraktól felvett meleget – összegezte a Velencei-tó értékeit a Termálfürdő.hu.