A Vétó  is számtalanszor írt már arról, hogy a világban élelmiszer-túltermelés folyik és a gazdagabb társadalmakban mindennapos az ételek pocsékolása, kidobása. Néhány okos ember úgy gondolta, hasznosítani lehetne a felesleges eledelt.

   David Hepworth és Eric Whale skót tudósok már jó ideje megoldásokat keresnek arra, hogy miként lehetne az élelmiszer-hulladékot hasznosítani. A két tudós a nanocellulózban gazdag répák és más gyökérzöldségek pépesített formájából készítették el a Curran nevet viselő anyagot – írta a Zerowastescotland.org.uk.
   A Curran majdnem kétszer olyan erős szilárdságú és könnyebb, mint a bukósisakok mostani alapanyagai, az üveg- és szénszálak. Az első eszköz, amit Curranból fejlesztettek, egy díjnyertes horgászbot lett. Ezt követően európai uniós támogatásoknak köszönhetően újabb teszteléseket végezhettek.
   A svájci székhelyű EMPA (Swiss Federal Laboratories for Materials Science and Technology) anyagtudományi és technológiai intézetben végzett kutatások mindinkább bebizonyítani látszanak, hogy a növényekből származó nanocellóz szálak alkalmazása környezetbarát termékek létrehozását, gyártását teszi lehetővé. Az EMPA-ban végzett tesztelések eredményeként fejlesztették ki a könnyű és nagy szilárdságú „zöld” bukósisakot és más védőöltözeteket.
   A kutatók jelenleg is folytatják az anyag felhasználására vonatkozó kutatásokat, többek között a tömeggyártás feltételeinek megteremtésére, illetve más használati tárgyak, sporteszközök, bútorok kialakítására olvasható a Zerowastescotland.org.uk. cikkében, amelyre az Útajövőbe.eu portál hívta fel a figyelmet.