Magyarországon a felmérések szerint betegebbek az emberek, mint Nyugat-Európában. Persze ez sokszor csak az érzésük kivetítése, amelybe beletartozik a közérzetük, elégedetlenségük a körülöttük létező világgal, benne vannak félelmeik és persze az egészségügyi ellátás minősége is.

   De nem csak az emberek betegek, beteg maga az egész gyógyító rendszer is. Azt, hogy egy ország mennyit fordít az egészségügyére, általában két mutató jelzi. Az egyik a bruttó hazai jövedelem (GDP) ágazatra fordított aránya, a másik az egy főre vetített összeg – írta a Kisalföld.hu.

   A hírportál összeállítása szerint a 2014-es adatok alapján a GDP-ből Magyarországon 5,3 százalék jut az egészségügyre. Ugyanez a szám Szlovákiában 6,2 százalék, Szlovéniában és Németországban 7, Csehországban 7,8, Ausztriában 7,9. Egyedül Lengyelország van mögöttünk 4,6 százalékkal. Az egészségügyre költött egy főre vetített összeg az OECD-átlagában 3484 dollár, nálunk ez a szám 1802, Szlovákiában 2105, Csehországban 2077, Szlovéniában 2667, Ausztriában 4896 dollár.
   A kérdés persze az, hogy ha a megyei és a fővárosi intézmények pár milliárddal több pénzhez jutnának, az megoldaná-e a gondokat? Nos, a szakmán belül azért nem tartják megoldásnak pusztán a pluszfinanszírozást, mert a meglévő pénzt pazarlóan és rosszul használják fel az intézmények.
   Egy nemzetközi felmérés szerint miközben az egészségügyre nagyjából a felét fordítjuk, mint az OECD-országok, gyógyszerekre igen sokat, nagyjából az összes egészségügyre fordítandó pénz harmadát költjük.
   A fölösleges kórházi beutalások aránya csökkent az utóbbi években, de még mindig magas a többi országhoz képest. Ha egy magyar beteg bekerül a kórházi rendszerbe, tovább marad, mint a legtöbb tagállamban. Magyarországon az átlagos kórházi tartózkodás ideje 9,5 nap, az OECD-országokban ugyanez húsz százalékkal kevesebb, 7,4 nap – olvasható többek között a Kisalföld.hu cikkében.