E-betűs félelmeink
Szépen növekszik azoknak az embereknek a száma, akik egy-egy üzletben kapható, csomagolt termék összetevőire pillantva azonnal az E-számokat kezdik keresni, hiszen köztudott, hogy amiben E-jelű összetevő van, az tiszta méreg.
Alaposan tévednek, akik így gondolkodnak és igyekszenek E-számmentes termékeket fogyasztani, mert már ilyen is kapható a netes piacon. A Pénzcentrum egy sok szempontra kiterjedő összeállítást készített az E- adalékokról.
A pénzügyi szakportál írása azt is körbejárta, hogy melyek és mik is azok az E-számok. Nos, mint a cikkből kiderül, az E-számokat az EU használja az élelmiszeriparban használt adalékanyagok rendszerezésére, az E betű ebben az összetételben éppen Európát jelenti.
A kezdeményezés a hatvanas években indult, eredetileg a színezőanyagok körüli káosz átláthatóvá tételére, aztán bekerültek a tartósítószerek, antioxidánsok, ízfokozók, antibiotikumok és sorban minden más is. Az egész lényege az lett volna, hogy az élelmiszerek összetevőit egyértelműen és egyszerűen lehessen felsorolni a laikus számára riasztóan hangzó vegyületek és kémiai kifejezések használata helyett, ahogyan például Amerikában működik a rendszer a mai napig.
Az E-számok listája mára több százra nőtt, és olyan anyagok is szerepelnek rajta, amelyekről senki sem gondolnánk, hogy az élelmiszeripar használja őket. Ilyen például az ezüst (E174), arany (E175), a hidrogén (E949), hélium (E939) is. Az pedig, hogy az E-szám szükségszerűen valami szintetikus, vegyipari eredetű, természetellenes összetevőt jelöl, tévedés. Számtalan vitamin, létfontosságú vegyület vagy a növények színét és ízét adó anyag is ide tartozik, a citromsavtól a karamellig, az almasavtól a vas-oxidig. A már említett és E-mentesként hirdetett élelmiszerek is elképzelhetetlenek ilyen vegyületek nélkül, a mustár jellegzetes csípősségét például az ecetsav (E260) adja, a kenyér állagát pedig az élesztő termelte szén-dioxid (E290) – olvasható a Pénzcentrum nagyobb lélegzetű összeállításában.







