Túl vagyunk a szilveszteren, de még sokan most is emlegetik az akkori tivornyát, alkoholos mámort és a másnapi gonosz állapotot. És nincs megállás a vízkereszttel elkezdődött a farsangi szezon, amely ismét remek mulatságokra és túlzott alkoholfogyasztásra adhat okot. Igen ám, de másnap ki kell józanodni, ez pedig nem csak ma gond, az volt a középkorban is.

   A másnaposság évszázadokkal ezelőtt is komoly gondokat okozott, és akkoriban is számos különleges módszerrel igyekeztek tompítani a macskajajt a mulatós emberek. Az akkori praktikákról a Mult-Kor.hu írt.
   A történelmi szakportál írása szerint az első ismert arab szakácskönyvet, a Kitab al-Tabikhot (Ételek könyve) Ibn Szajjár al-Varrak írta a 10. században. Bár köztudott, hogy az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást, a Kitab al-Tabikhban borkészítési receptek, valamint a másnaposság elkerülésére ajánlott technikák is helyet kaptak. A munkában limonádé alkohollal egy időben történő fogyasztását, valamint birs és menta italba történő keverését javasolták. A szerző emellett az emésztést hagyományosan segítő mirtuszteát is ajánlotta.
   Azoknak, akik már olyan messzire jutottak az ivásban, hogy nem volt esélyük kivédeni a rosszullétet, al-Varrak azt javasolta, hogy igyanak sok vizet és lélegezzenek mélyeket két korty között. Ezután következhetett a középkori Közel-Kelet húslevese, a kishkijja. A hozzávalók: közel másfél kiló hús, 20 deka apróra vágott hagyma, fél bögre olívaolaj, gyógynövények, csicseriborsó, galangál (a kínai gyömbér), zöldségek, kishk (egy búzából és joghurtból álló keverék), kömény, szegfűszeg, fahéj, ún. nárdusolaj, valamint forró víz.
   Angliában ugyanakkor nyers angolna keserűmandulával történő fogyasztását javasolták a másnaposság ellen, mert úgy tartották, az angolna felszívja a szervezetből a maradék alkoholt. Ha angolnához éppen nem volt kedve az embernek, voltak más módszerek is: John of Gaddesden angol udvari orvos Rosa Medicinae című orvosi értekezésében a férfiaknak a herék, a nőknek pedig melleik sóval és ecettel történő lemosását, valamint a káposzta valamelyik részének cukorral történő elfogyasztását javasolta. Voltak, akik az olaszok közül is a herekúrában utaztak. A szicíliaiak például a szárított bikapénisz másnaposságűző hatására esküdtek. Az írek természetesen nem követték angol barátaik különös szokásait, és heremosás helyett nyakig betemetkeztek a nedves homokba. Az írek másik módszere a zabszemekkel felturbózott jéghideg forrásvíz volt.
   A 17. században Adam Olearius német tudós III. Frigyes holstein-gottorpi herceg udvari matematikusaként rengeteget utazott. Amikor Moszkvában járt, hogy Frigyes nevében kereskedelmi szerződéseket hozzon tető alá az oroszokkal, feljegyzéseket készített az oroszok másnaposságűző módszereiről. Leírta, hogy az oroszok a pokhmel’e nevű étellel, amely egyben másnaposságot is jelent, igyekeznek csökkenteni a rosszullétet. Hideg sült bárányt vágnak apró darabokra, majd hasonló formára vágott paprikával és uborkával keverik össze, hogy aztán mindezt ecettel és uborkalével öntsék le. Elég, ha ebből egy kanállal esznek, újra ízleni fog nekik az ital. Az oroszok ekkoriban még nem volt tisztában az uborkából nyert sós víz másnapos szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról – írta a Múlt-Kor.hu.