Vízkereszttől, január 6-ától, hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó idősza. a farsangk.

   Ezt az időszakot időszakot vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik.

   A farsang a kereszténység elterjedése előtti időszakból származik, így a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep. Sőt, az „erkölcsös” 16. és 17. században bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották is.
   A magyar nyelvben – ellentétben a legtöbb európai nyelvvel – nem a karnevál, hanem a farsang szó nyert létjogosultságot. A német eredetű fasching szó jelentése húshagyókedd, ami az ünnep végére, a húsvétot megelőző böjt kezdetére utal. 
   Farsang idején szabad a tánc, a bálok szervezése és a házasságkötés. Ez az időszak a hagyományok szerint a húsvétot megelőző negyvennapos böjt előtti féktelen mulatozás ideje, amikor a szokásjogon alapuló merev szabályok pár hétre megszűnnek létezni.
   Az időszak csúcspontja a karnevál, magyar néven „a farsang farka”. A farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három napon számos városban rendeznek karneválokat, ilyen a riói és a velencei karnevál, illetve itthon a mohácsi busójárás.
   Farsangkor választottak párt maguknak a lányok. A falvakban általában a legények szervezték a bálokat. A lányok a rokonok közvetítésével juttatták el a bokrétát a kiszemelt fiúknak, akik nyilvános színvallásként farsang végén a kalapjukra tűzték a bokrétát.
   Húshagyókedd a farsang utolsó napja, ekkor tartották a farsang- vagy téltemetést. Egy szalmabábut vagy koporsót égettek el, amellyel jelképesen lezártak a farsangi időszakot és egyúttal a telet.