Konyhai munkánál, házi vagy éppen munkahelyi tevékenység közben könnyen megvághatja magát az ember egy-egy éles tárggyal, le nem sorjázott fémlemezzel. Ilyenkor a legnagyobb természetességgel nyúlunk a sebtapaszért. Pedig ez közel sem volt mindig így.

   E remek találmányt egy sokat sérülő háziasszony férje adta a világ kezébe, pontosabban sebeire. A flastrom kilencvenöt éve segíti mindennapjainkat. Történetéről az Index-hu írt.

   A sebtapasz első, akkoriban még elég kezdetleges változatát 1920-ban alkotta meg a Johnson & Johnson gyapotvásárlásért felelős alkalmazottja, egy bizonyos Earle Dickson.
   Dickson úr friss házas volt, és a felesége az otthoni sürgés-forgásban rendszeresen megégette, megvágta magát. A férj szeretett volna valami olyan sebkötözőt, amelyet a felesége egyszerűen és egyedül is tud használni, így egyik este leült, és nekiállt bizonyos távolságokra vattapamacsokat ragasztani egy ragasztószalagra. Hogy a szalag ne ragadjon oda mindenhez,   Dickson egy krinolin nevű durva, eredetileg a ruhaiparban használt szövetet helyezett a ragadós oldalhoz.
Josephine-nek attól kezdve elég volt csak levágni a következő szakaszt a hosszú szalagból, ha baj érte a konyhában. A férfi főnökei a Johnson & Johnsonnál azonnal felismerték az üzleti lehetőséget a dologban, a cég hamarosan piacra is dobta az első sebtapaszt, a Band-Aidet, Dickson pedig szép karriert futott be, 1957-ben, a cég alelnökeként ment nyugdíjba.
   Meglepő módon a sebtapasz nem volt azonnali sikeres. Eleinte drága volt, mert bár az alapanyagok mind olcsón beszerezhetőnek számítottak, a sebtapaszokat kézzel rakták össze egészen 1924-ig, amikor a gyárban felállították az első, sebtapaszt gyártó gépsort.
   Hiába volt azonban minden, az emberek egyszerűen nem akarták venni a sebtapaszt. Aztán reklámként a cég ingyen kezdte osztogatni a terméket a cserkészeknek, mert arra gondoltak, hogy a rendszeresen kisebb sérüléseket szenvedő gyerekek jelentik a legjobb utat a vásárláskor döntő felnőttek pénztárcájáig. Az ötlet bejött, annyira, hogy az eredetileg márkanév Band-Aid az USA-ban pár évtizeden belül magát a sebtapaszt (adhesive bandage) jelentette.
   A hírportál írása szerint manapság több találmány is van, amely elméletileg átvehetné a sebtapasz helyét, de a jól bevált termék nem akar kikopni. Hiába van már folyékony vagy a seb gyógyulási folyamatának megfelelő színt felvevő megoldás, a sebtapasz továbbra is népszerű annak ellenére, hogy a szőrt ugyanúgy tépik, mint 1920-ban – írta az Index.hu.