Kérik az orvosnál, az APEH-nél, ügyeink intézésénél.

   Amikor adatszolgáltatásra kerül sor, bediktáljuk, de ön például tudja, hogy hogyan is készülnek az állami szervek által kreált nyilvántartási számok?

   A magánszemélyek adózási információinak nyilvántartásában és az adózási kötelezettségek teljesítésében játszik fontos szerepet a magánszemélyek adóazonosító jele, aminek a képzési szabályai talán a legbonyolultabbak a a leggyakoribb nyilvántartási számok közül.
   Az adóazonosító jel egy tíz számjegyből álló azonosító szám. Az azonosító számnak első számjegye fixen a nyolcas értéket veszi fel (ez az adóalany magánszemély voltára utal). A következő öt szám (2-6. számjegy) a személy születési időpontja és 1867. január 1-je között eltelt napok száma, az ezt követő három szám (7-9. helyeken) pedig egy, az azonos napon születettek megkülönböztetésére szolgáló véletlenszerűen képzett szám. Az utolsó számjegy egy ellenőrző szám, amelynek megvizsgálásával 90%-os eséllyel azonnal kideríthető, hogy az adott adószám érvényes-e vagy sem.
   Az adószám ellenőrzőszámának képzési szabálya, hogy az 1-9. helyen álló számjegyeket összeszorozzuk külön-külön azzal a számmal, ahányadik helyen szerepelnek az adószámban, a szorzatukat összeadjuk. Az így kapott szorzatösszeget pedig elosztjuk 11-gyel, és az osztás maradéka lesz az adószám 10. számjegye. (A 7-9.számjegy nem adható úgy ki, hogy a 11-gyel való osztás maradéka tízzel legyen egyenlő.
   A kilenc számjegyből álló TAJ szám képzése a három azonosítószám-típus közül a legegyszerűbb. Az első nyolc számjegy egymás után sorban kerül kiosztásra, a kilencedik számjegy pedig egy ellenőrző szám, amelyet úgy képzenek, hogy a páratlan helyen álló számjegyeket hárommal, a páros helyen állókat pedig héttel szorozzák. Az így kapott számokat összeadják, elosztják 10-zel, és az osztás maradékát hozzáírják a sorban kiadott 8 számjegyhez kilencedik számként.
   A lakcímkártyán szereplő 11 jegyű személyi azonosító kód első számjegyének képzési szabálya 1997. január elsejével megváltozott. Az 1997. január 1-je előtt született polgárok kódjai még a polgár nemére, születési évszázadára, valamint állampolgárságára is utaltak, az 1996 december 31. után képzett azonosítókból azonban már csak a személy nemére és születési évszázadára lehet következtetni.
Az új, 1997-től élő jelölési rendszerben megváltoztak az első helyen álló a hármassal és négyessel kezdődő számok jelentése. Míg 1996. december 31-ig élő rendszerben a hárommal és négyel kezdődő azonosítók birtokosai a XIX. században születettek voltak, addig az új módszer szerint képzett hármas és négyes számok már a XXI. század szülötteit takarják.
   A személyi azonosító 2-7. számjegyei a polgár születési évének utolsó két számjegyét, a születés hónapját és napját tartalmazzák, a 8-10. számjegyek az azonos napon születettek születési sorszáma, a 11. szám pedig egy ellenőrző szám.
   Az ellenőrző számot a személyi azonosító esetében úgy képzik, hogy a 11. helyen álló számot megszorozzák eggyel, a 9. helyen álló számot kettővel, és így tovább egészen az első helyen álló számjegyig, amit tízzel szoroznak. A 10 tíz szorzatot összeadják, és a szorzatösszeget elosztják 11-gyel. Ennek az osztásnak a maradéka lesz egyenlő az ellenőrző számmal. (Olyan 8-10. helyen álló sorszám nem osztható ki, amivel az osztás maradéka tízzel lenne egyenlő.)
   Na ugye milyen egyszerű?