A minap az egyik rádióműsorban egy több mint négy éves nászútjáról hazatért házaspár mesélte élményeit. Az ifjú férj mondta, a világ elmaradottabb országait járva becsüli csak igazán azt, ami eddig természetes volt számára is, hogy iható víz folyik a csapjainkból.
Szerencsénkre vízben gazdag országban élhetünk és elmondhatjuk, hogy az ivóvízellátás hazánkban jól működik. De vajon mennyire tiszta a vizünk? Ennek járt utána az Ötvenentúl.hu.
A portál összeállítása szerint az ország közműves ivóvízellátó műveinek kapacitása több mint 95 százalékban különböző típusú felszín alatti vizekre épült ki. A közüzemi vízellátás valamivel több, mint 1700 vízbázison alapul. A folyamatos lakossági vízellátás biztosítása érdekében egyre több kedvező vízbeszerzési adottságokkal rendelkező területet, távlati vízbázist tárnak fel, ezek hazánk stratégiai tartalékát alkotják.
Hazánkban az elmúlt években a csapvíz helyett látványos növekedést mutatott a palackozott ásványvíz fogyasztása. A Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) öt magyarországi vízszolgáltató vizét vizsgáltatta be, hogy vajon mennyire megalapozottak a csapvízzel szembeni félelmek, és valóban indokolt-e ásványvízre cserélni a vezetékes vizet.
Az adott vízmintákat dunaújvárosi, szolnoki, makói, tatabányai és budapesti óvodákban vették. A laborvizsgálat során egy kivétellel a vízminták megfeleltek a jogszabályban előírtaknak, vagyis a szennyezések jóval a határértékek alatt maradtak. A nitrit-, nitrát-, ammónium-, bór- és arzénszennyezés áll a hazai vízminőség kémiai problémái mögött.
A TVE a tesztben 16 gyógyszermaradványt vizsgált, elsősorban fájdalomcsillapítókat és fogamzásgátlókat, de mindegyik a kimutathatósági érték alatt volt, és ez jelenleg többé-kevésbé annak is köszönhető, hogy a lakossági vízfogyasztásnak csak 20 százaléka a különböző víztisztítási technológiák révén a szennyvízből újrahasznosítható ivóvíz aránya.
Az Ötvenetúl.hu összeállításából kiderül, hogy hazánk legtöbb településén bátran ihatjuk a csapvizet, ennél egészségesebbet folyadékot nem is ihatnánk.